Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
ADATTÁR - Lázár Szini Karola: Adalékok a XVI. századi Ars Medica vizsgálatához. Anatómiai és kórtani műszókincs
az előző, a szójegyzékek műszóanyagáról szóló dolgozatomban kidomborítottam — az anatómiai műszavak morfológiai alkatára a szóösszetétel jellemző, a kórtani terminológiát pedig a képzéssel alakult származékszavak uralják. „Az új tárgy, dolog, amelyet elnevezünk, összetettsége ellenére egységes, sajátos, individuális is amellett, hogy összetett, tipikus és általános. Ezt, a valóságban és megismerésünkben rejlő ellentmondást tükrözi a nyelv is a szóalkotásban : két vagy három elemmel fejezünk ki valamit, ami összetett is és egységes is. így keletkeznek az összetett szavak és lényegében így jönnek létre a képzett szavak is: elemekből tevődnek össze, de összetettségük mellett egy dologra vonatkoznak" — vallja Károly Sándor a szóalkotás transzformációs problémáit fejtegetve. :i:i 6.3.1. A szóképzés, mint a szókészlet bővítésének eszköze, a régi kórtani terminusok létrejöttében részesült előnyben, nagy részük a ma is eleven -ás, -és deverbális képzővel alkotott állapot, azaz 'valamilyen betegségben szenvedés' jelentésű főnév (fájás, nyilallás, reszketés, fulladozás, pattagozás, fakadás, gyakdosás, bágyadás, pökés, rebögés, okádás, varazás, horutás stb.). Az általában denominális -ság -ség formánssal nem egy betegségnév (nomen abstractum) képződött, elsősorban a betegség — morbus, febris, kórság — morbus — tehát a 'kóros állapot' fogalmának jelölői, továbbá pl. az aluszékonyság — somnolentia, balgatagság —stultitia, esztelenség— amentia, feledékönység—oblivio, reszketegösség— tremor, sandalság— strabismus, süketség—surditas, tökösség— hernia, varasság— ulcus stb. terminusok. A nyelvben már meglévő képzett szavak analógiás hatására a XVI. századi szerző tudatosan látott el bizonyos alapszavakat ezekkel a termékeny képzőkkel. A származékszavak részben képzőbokrokkal jöttek létre. Hasonlóan képzőcsoport alakította a fájdalom, kelevény terminusokat, az eleven -cska kicsinyítő képzőbokor pedig a horutocska (tussicula), varacska (crustula), vérdarabocska (sanguinis grumus) műszavakat stb. Az ősi eredetű egyszerű -ó -ő és -/, -tt ige névképzővel 34 alakult melléknevek éppen úgy kórtani tartalom hordozói — pl. álomhozó, lappangó, forró, hideglelő (betegség), fölverő, nyilalló (fájdalom), megfujtó (rútság), csömörlő (asszonyállat), rágó, csipködő (nedvesség) 30 , illetve megkicsinyödött, betegödött (tehetség), megidősödött (nyavalya), agyonütött (embör), lankadott (pulsus), horgadott (tag), rothadott (vér), megfejérödött (orca), megszakadott, kiétettetött (ér) stb. — mint a -talán, -telén fosztóképzővel alkotottak (erőtelen, esztelen, nyughatatlan, gyógyulhatatlan, emésztetlen stb.) Az Ars Medica szókincsének jelentős hányada ige, hiszen mind az anatómiai, mind a kórtani terminusok teljes mondatösszefüggésbe ágyazottak. A sokrétű, termékeny igeképzők XVI. századi előfordulásának tanulmányozására az Ars Medica különösen alkalmas. E tudományos próza néhány jellegzetes igei alakulata: a mindig ikes ragozású szenvedő igék (bántatik, gyötretik, megrútittatik, kihány 'attátik, megszoríttatik, megtisztíttatik stb.), a visszaható igék (felfuvalkodik, elszakaszkodik, 33 Károly Sándor: A szóösszetételek és velük kapcsolatos lexikológiai egységek I. A kérdés problematikája. Ált. Nyelvészeti Tanulmányok VI. Bp., 1969, 271. — Megállapításainak behatóbb, az orvosi műszókincset is érintő hasznosítása külön tárgyalást igényel. 34 Külön vizsgálódás tárgyát képezheti, hogy az Ars Medica igenévhasználata, általában képzőrendszere mennyiben függvénye a latin források szöveghű tolmácsolásának. Vö. : Károly Sándor: Igenévrendszerünk a kódexirodalom első szakaszában. Nyelvtudományi Értekezések 10. Bp., 1956. 86 A ma csak származékaiban élő (e\)láb régi nyelvi igének melléknévi igeneves alakja is szerepel az Ars Medicában: „uzkalo labbo ytal — potus fluctuans; 136 b); Éltető lelkeyth labbowa tezyk — vitalem spiritum labefactant (168 a) (Tőalakját már Varjas jelezte a műből első ismertetésében.)
