Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

ADATTÁR - Lázár Szini Karola: Adalékok a XVI. századi Ars Medica vizsgálatához. Anatómiai és kórtani műszókincs

Az Ars Medica kórtani fejezeteiben (melyeknek nyelvi gazdagságából a továbbiakban is csupán ízelítőt nyújthatunk) az egykori mozgalmas népi-emberi élet kavarog és elevenedik gyötrelmeivel, testi-lelki szenvedéseivel — fogantatástól a halálig. Orvoskönyvünkben is „forr a nyelv és előttünk születik", akár a Szabó T. Attila monumentális müvében-'

5 megelevenedett egykorú veretes levéltári anyagban. * 5. Jelen dolgozat az Ars Medica legterjedelmesebb (319 levél plusz 8 levél tartalomjegyzék), az emberi test betegségeit, gyógyítását testrészenként felsorakoztató első könyvének anatómiai és kórtani nyelvi anyagára, több mint ezer műszóra, szakkifejezésre épül.

2

'

1 A továbbiakban azt szándékozom bemutatni, milyen forrásokból fakadt, hogyan gazdagodott a magyar orvosi nyelv szó- és kifejezéskészlete, illetve hogy az Ars Medica szerzője milyen módon járult hozzá egy sajátos, teljesen magyar nyelvű, tudományos orvosi terminológia megalkotásához. Elemzésünk mindenekelőtt az Ars Medica, általában a régi magyar orvosi irodalom komplex tudománytörténeti vizsgálatát kívánja szolgálni. 6. Ismeretes, hogy a nyelvújításnak legszembetűnőbb megnyilatkozása a szóalkotás. Az új fogalmak megnevezésének igénye javarészt észrevétlenül, a nyelvhasználat sodrában elégítődik ki, de minden korban előfordul, hogy főként írók, tudósok — a kifejezés sürgető szükségéből — ún. mesterséges szóalkotással hoznak létre szavakat. Egy előző munkámban

25 lexikológiai vizsgálódással bemutatott XIV—XVI. századi magyar orvosi műszókincs, úgy vélem, az Ars Medica nyelvi gyökereinek tekinthető. Az Ars Medica és az azt követő magyar nyelvű orvosi művek terminológiája tehát a sok évszázados gyógyító tevékenység során alakult, csiszolódott, és a köznyelvből táplálkozó szókincsen alapszik. De már első jelentős szójegyzékeinkben a nép beszélte nyelvben gyökerező régi nyelvi (ősi) terminusok mellett számos tudatos műszóalkotási kísérlet megőrződött. Az 1533-ban nyomtatott Murmellius-féle szójegyzék, de különösen Szikszai Fabricius Balázsnak a XVI. század közepe tájáról származó Nomenclaturája már tudós terminusok tára.

26 A szójegyzékek tükrözte értelmezőfordító, nyelvi alkotó munkát, előző századok tanult értelmiségeinek jelentős szerepét vállalja az orvosi nyelv fejlesztésében az Ars Medica szerzője is, mikor arra törekszik, hogy minden szakkifejezést anyanyelvén közöljön. Ne feledjük: a klasszikus hagyományokra épülő orvostudományt, illetve annak görög-latin terminológiáját magyarul tolmácsolok minden korban a nyelvnek bátor újítói, gazdagító! voltak. :! Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. I. Bukarest, 1975. Előszó. 24 A magyar műszavakat Lencsés György — néhányat a XVIII. századi másoló — nyelvi, ejtésbeli (ö-ző nyelvjárási) sajátosságaink megőrzésével, mai helyesírásban közlöm. Az adatok jelen írásformája, olvasata a Varjas-féle kiadáshoz csatolt „Olvasási táblázat"-on alapszik. A latin megfelelők minden esetben az Ars Medica kortárs fonásaiból származnak. — A fentiekben és az elkövetkezőkben idézett terminusok, kifejezések betűhív feltüntetésétől, forrásjelzésétől itt el kellett tekintenem. Készülő átfogó dolgozatom azonban mindezt tartalmazza. Az itt közölt példaanyagról nyelvészeti igénnyel készült szómutató a SOM adattárában tanulmányozható. Ltsz. 813—81. 25 Lázár Szini Karola: A magyar orvosi műszókincs fejlődésének kezdetei (XIV—XVI. század). Francia nyelven: Acta Congressus Internat ionalis (Bp., 1974. aug. 25—31.) II. Bp., 1976, 1401—6. és magyar nyelven: Comm. Hist. Artis Med. 82 (1977), 13—25. 2fi A kronológiailag megkülönböztethető műszókincsrétegek bemutatása összehasonlító vizsgálatokon és nyelvészeti igényű teljes adattár (műszókincstár) elkészítésén alapszik. E munka folyamatban van.