Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Martos Gizella—Farkas Judit—Pisztora Ferenc: Szocio-kulturális tényezők hatása a mezőkövesdi matyók pszichés sajátosságaira és megbetegedéseire a XVIII. és XIX. században
huzamos tartózkodásra. A fiatal pár az első éveket valamelyik szülő házában, több családtag közösségében kezdte meg. Hosszú szoptatási idő a teherbeesés valószínűségét tovább csökkentette. A családközösségben nemcsak az anyagi javakat osztották el, hanem a gyermekek eltartásának rendje is megoszlott. Megállapíthatjuk, hogy a matyók fennmaradt társadalmi szokásai semmiben sem mutatnak összefüggést az iparosodott nyugat-európai népességével. A családrekonstrukció módszerének kifejlesztésével Flettry M. és Henry L. tették lehetővé, hogy bepillantást nyerjünk minden olyan közösség népesedésébe, amelyik pontos nyilvántartást vezetett [10]. Erre a célra jól használhatók az egyházi anyakönyvek. Maga a házasság, keresztelés, temetés számának ismerete is elég ahhoz, hogy lássuk, milyen nagy változások voltak a termékenységben és a halandóságban. A matyókat a magas házasságkötési gyakoriság, az igen alacsony házasságkötési kor, a magas házas termékenység jellemezte a XIX. sz.-ban. De míg a század első felében a házasfelek közötti életkorkülönbség +5 évig terjedt, addig a századfordulóra kialakult egy tekintélyes réteg, ahol a férfi —5—15 évvel fiatalabb volt feleségénél. A társadalmi körökön belüli egyensúly hiány — a 10 éves hadkötelezettség miatt — matriarchalis szemlélet érvényesülését sejteti. A vérrokon családokban a házasságkötés mindkét nemnél 24 éves korra befejeződött, mivel előzetes családi megegyezés szerint mindenkinek biztosított volt a párja. A legtöbb házaspár 2—3 éven belül szülte meg elsőszülöttjét, és ez a tendencia nem változott a század folyamán. A házasságon kívüli fogamzás elhanyagolhatóan kevés maradt, mutatva a társadalom ez irányú elvárásait. A születések száma 48,6%o, ezen belül az ikerszületések növekvő tendenciájúak voltak, 1,5%-ról 3,0%-ra nőttek. A családlétszám 4,73, az 1 házra eső családlétszám 1,12; ezek a számok valamivel alacsonyabbak mint az 1786-os népszámlálás koriak, de még így is kiemelkednek az országos adatok közül. Mit bizonyít ez? Hogy változatlanul nagycsalád-rendszerben éltek, hogy nem alkalmaztak születésszabályozást, sem titkos magzatelhajtást, hogy a külvilág változása nem érintette ebbéli szokásaikat, hagyományaikat. Ha szokásaikat nem is, de lelkivilágukat, pszichés magatartásukat befolyásolta a változó világ. Ezért nagyon értékesnek tartjuk a Közgyűlési jegyzőkönyvekben [11] lejegyzett adatokat, mivel bepillantást engednek hétköznapjaik világába. Általában a valóságos élethelyzetben az itt és most történés pszichikus működését nagyon nehezen lehet nyomonkövetni, mert a gazdasági-politikai és egyéb jellegű érdekek áramlásában átrendeződik. A jegyzőkönyv sorai a megváltozott társadalmi állapotokra utalnak: ,,. . . várossunk az átutazó Nemes Katonaság Terheinek olly igen kivan téve hogy gyakori egy szállítványi Csoport még ki sem dobolt a midőn arra más ujj sereg bé szállott — mi több nem ritka eset hogy ugyan egyszerre többféle ezredbeli Lovas s Gyalog Nemes Katonaság bennünket meg lepvén annyira meg szorolunk hogy hová kvártélyozzuk sem tudjuk. — mellykor főképp téli időben a szegény ember maga Istállójából marhájával kiszorul és kis körű hajlékában gyakori háza népével megszorul. . ." Később így folytatódik: ,,.. .vágynak a katonai szállásolásnak egyéb sokféle szomorú káros következtetései is mellyeknek orvossága egyedül a fájdalmas béketűrés. .. Igaz az hogy több pénz forog de ki veszi annak hasznát ? egyedül a kortsmáros, mészáros, kevésbé a Doktor és gyógyszerárus. . ." Amíg az egyén egészséges, mindenkor igyekszik összehangolni .tevékenységét életkörével: „magától értetődik, hogy ez az összehangolás mindig csak viszonylagos lehet és a mindenkor fennálló társadalommal szembeni harc, sőt a partikuláris személy'
