Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Martos Gizella—Farkas Judit—Pisztora Ferenc: Szocio-kulturális tényezők hatása a mezőkövesdi matyók pszichés sajátosságaira és megbetegedéseire a XVIII. és XIX. században

nek az ilyen harcokban elszenvedett veresége is létrehozhatja az itt szóban forgó harmóniát" — írja Lukács Gy. [12]. Nem lehet véletlen hogy a dualizmus korában bontakozott ki társas életük jellegzetes formája, a játék, vaskos paraszti humorral. A fonók voltak állandó központjai az intenzív interpersonális kapcsolatnak, ahol dallal, tánccal, csoportos, páros, maskarás játékokkal, meséléssel fűszerezték meg a munkát. Itt oldódott a feszültség, itt történt a párválasztás. Aki játszik, kilép a hétköznapi élet időstruktúrájából és egy másik időbe lép át. A játszás célja az öröm. Aki nevet, az elfogadja, hogy tulajdonképpen semmi sem olyan halálosan komoly. Elfogadja a valóságot olyannak amilyen, mert tudja róla, hogy a köznapi tapasztalással felfogott valóság csak egyik fele a teljességnek. A komikumban a határaival körülírt határtalanság — az emberi szellem — nyilvánul meg. A remény erejéből sikerül felülkerekednie a nehézségeken és megpróbáltatásokon, sikerül értelmet találnia a legszörnyűbb szenvedésekben is. A remény megcáfolhatja a józan ész és a hétköznapi empíria okosságát. Ez az emberi szellem szubjektív-pszichológiai reakciója a valóság objektív dimenziójára. Összefüggést kell látnunk a történelmi, társadalmi változások és népművészetük kialakulásának körülményeiben is. A reformkor, nyelvújítás, szabadságharc a férfiak világa volt, újfajta magatartás és öntudat járt vele. Ekkor kezdték el a férfiak az ősi viseletet, a juhbőrből készült ködmönt selyemfonallal kihímezni, melynek tudománya apáról fiúra szállt. Híres szűcs dinasztiák keletkeztek. Az alig 14 000 lakosú helységben 50—60 szűcs is dolgozott. A matyó nők a férfiaktól vették át, majd fejlesztették tovább a hímzést. Szabad mintaszerkesztésben naturalisztikusan tagolt rózsák jelentek meg az egyes ruhadarabokon, ágyneműkön. Színeik feldúsultak: piros, meggy, bordó, kármin, „parasztrózsaszín", de kevés narancs, lila, zöld, sárga, kék szín fordult elő. Nem pusztán a szépérzék kielégítéséről volt itt szó, hanem az érzelmek és cselekvések közvetlen és szoros kapcsolatáról. Az emóció és a motiváció ugynazon integrált hatás különböző aspektusaiként jelentkezett, mert egy tartós érzelemmel átszőtt cselekvésre irányult [13]. Az így értelmezett affektívitás itt csoportjellegzetességet mutat, mivel a színeknek pszichikus vonatkozásai vannak. E művészet kibontakozásakor még személytelen fegyelem és alázat élt a szabályos geometrikus kompozíciókban, melyet a század végére felváltott az egyéni, változékony és kísérletező. A piros színárnyalatokhoz való ragaszkodás mindvégig megmaradt, ami aktivitást, céltudatosságot, indulati feszültséget jelez. E tájjellegű népművészet színválasztásai tehát nem véletlenek, benne kifejeződik az ott élők sajátos hangulata, életérzése. A férfiak egy része fafaragással is gazdagította a népművészetet. Világukban nagyobb változás történt, mint a nőknél. A pusztán tanyázó, szabad állattartással foglalkozó, személyében is szabadságot élvező férfi a gőzgép, a vasút és az ipari létesítmények megjelenésével egzisztenciális veszélyhelyzetbe került. A pásztorkodó-földművelő életlehetősége beszűkült, a szabadversenyes kapitalizmus, az osztott örökösödési rendszer pedig fölös munkaerőt eredményezett. Állataival beszorult a községben levő lakóházhoz, de hogy ne kelljen az asszonynéppel egy fedél alatt lakni, az istállóban, az állatok közt rendezett be magának tartózkodó helyet, ahol sajátos férfi világot alakított ki. A hagyománytisztelet diktálta megkötöttségek, a gazdasági elszegényedés és a változó társadalmi rendszer konfliktusából szabadulni vágyók mezőhegyesi áttelepítésüket kérték — hiába. A vármegye főispánjához elküldött beadványukat 1863ban plébánosuk így fogalmazta meg: „hibájuk a kövesdieknek, miként csak pusztán földmívelésnek és így egyedül egy kereset ágnak feküsznek s ebben fáradatlan szorgalmúnk ,de ipar vagy kereskedelmi hajlam nállok még nem fejlett ki, e tekintetben nagyon