Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)
PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Martos Gizella—Farkas Judit—Pisztora Ferenc: Szocio-kulturális tényezők hatása a mezőkövesdi matyók pszichés sajátosságaira és megbetegedéseire a XVIII. és XIX. században
Martos G. — Farkas J.—Pisztora F.: Szocio-kulturális tényezők hatása. 12! Azt kell mondanunk, hogy elsődlegesen a népességszám nagyarányú növekedése kényszerítette a közösséget olyan anyagi technológiák változtatásaihoz, melyek megélhetésüket biztosítani tudták. Ha azonban két-három rossz termésű év az élelmiszerkínálatot veszélyes szintre csökkentette, válság következett be. A gabonaárak hullámzásának szélessége és gyakorisága szabta meg e korokban a demográfiai válságok nagyságát és gyakoriságát Gotthert P. [6] szerint. Mivel állataik száma még mindig jelentős volt, ez sokoldalúvá tette mezőgazdaságukat. Ha a kitartóan esős nyár tönkretette a búzaföldeket, ugyanakkor gazdag fűtermést adott az állatoknak. így a nyomor kevésbé sújtotta őket. Mégis a magángazdaságok kialakulását és az elszegényedési folyamat kezdetét látjuk kibontakozni a század első felében. A vagyoni állapot változása befolyásolja az egyéni párválasztást is, és így elkülönülő rétegek kialakulását tette lehetővé egyugyanazon népességen belül. A párválasztási rendszernek két jellemző sajátossága alakult ki: a vérrokon házasságok és az endogámia. Mindkettőt gazdasági társulás céljából hozták létre. A vérrokon házasságokban mindkét személy közös őstől származik, így utódaikban megnövekszik az esélye a populációban már meglevő genetikai adottságok manifesztálódásának. A vérrokon házasságok gyakoriságának ismerete fontos a népesség genetikai struktúrájának, társadalmi és ökológiai körülményeinek megítéléséhez. Az 1820—29. években 6,10% () ; 1860—69-ben 3,02% f .; 1890—1899-ben 1 l,43% 0-renőtt arányuk a népességben. Ezzel korrelációban van az endogámia — az egy településről származók egymással kötött házassága —, ami a XIX. sz.-ban 90% körül mozgott. [7] Ez egyúttal bizonyíték a népesség zárkózottságára, magábafordultságára is. Levy és Westoff [8] számításaikkal olyan eredményre jutottak, hogy bármely történeti társadalomban lehetetlen az összes házasságok egy tizedénél több ilyen típusú házasság. A fent említett időszakban e populáció lélekszáma 6000-ről 14 519-re nőtt. Ilyen körülmények között általában a társadalom ranglétráján több ember mozog lefelé, mint felfelé. Itt a teljesen vagyontalan kisnemesek száma a század végére 8%-ról 10%-ra emelkedett. Ha össze akarjuk hasonlítani más iparosodás előtti népességgel a matyókat, azt látjuk, hogy hasonlóan gyors népességnövekedés mellett mindenütt a mezőgazdaság bázisának kiszélesedése jött létre. A nyugat-európai társadalmak ellenben olyan magatartásmódokat fejlesztettek ki ebben az időszakban, amelyek annyira csökkentették a termékenységet, hogy a születések és halálozások közötti egyensúlyi pont valamivel lejjebb volt a lehetséges maximumnál. Önkiegyensúlyozó rendszerek voltak északnyugat- és mediterrán-Európában. Rossz termés esetén elhalasztották a házasságokat, a szülőképes nők 2/5—3/5-e nem ment férjhez, a szülések száma csökkent, de a temetések száma elérte a maximumot. Ezek egymást kiegészítő trendek, melyek pár év alatt csökkentik a lakosságot, ily módon egyensúlyba hozva az élelmiszerkínálatot és a táplálékra irányuló keresletet. A nők a különböző közösségekben nagyon eltérő életkorban mentek férjhez, ami gazdasági és szociológiai kérdésekre hívja fel a figyelmet. A házasság egy új háztartás azonnali létrehozását jelentette Nyugat-Európában, aminek feltételei voltak: jogi előírások (engedély, inaskodás éveinek szabályai), gazdasági (föld-házszerzés), társadalmi (egynél több család nem élhetett egy fedél alatt), szokásszabta magatartás (széles körben alkalmazták a fogamzásgátlást) Wrigley E. A. [9] adatai szerint. Az ázsiai és afrikai népességeknél ugyanakkor igen fontos vonatkozásokban tértek el ezen szokások: a házasságkötés minden nemileg érett leányra kötelező volt, és nagyon fiatal korban került rá a sor. Indiában ugyanekkor a fiatalasszony még évekre visszatért saját családja házához. A matyóknál a pásztorkodás kötelmei a férfit kényszerítették a pusztában való
