Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Martos Gizella—Farkas Judit—Pisztora Ferenc: Szocio-kulturális tényezők hatása a mezőkövesdi matyók pszichés sajátosságaira és megbetegedéseire a XVIII. és XIX. században

SZOCIO-KULTURÁLIS TÉNYEZŐK HATÁSA A MEZŐKÖVESDI MATYÓK PSZICHÉS SAJÁTOSSÁGAIRA ÉS MEGBETEGEDÉSEIRE A XVIII. ÉS XIX. SZÁZADBAN XJL mezőkövesdi matyók hosszú évtizedeken át a magyar falu legjellegzetesebb kép­viselőiként éltek a köztudatban. Vajon miért éppen benne keresték annyian s vélték feltalálni a magyar paraszti életmód és műveltség tipikus megtestesítőjét? ,, Vonzását a századok során kibontakozott hagyománykincsének néprajzi sajátosságai­ban keresték : a matyó népviseletben, művészetben, házban, szokásokban, dalban, tánc­ban. Döntő jelentőséget kell tulajdonítsunk a matyóságra jellemző dramatizáló hajla­moknak, az életet szabályozó hagyományok bizonyos művészi kiemelésének, a formasá­gok öntudatos megbecsülésének és alkalmazásának. Sajátos beleélő készséggel rendel­kezik ez a nép, kivált az asszonyféle. A különböző élethelyzeteket sok érzéssel, de egy­ben öntudatosan és személyi érdekeltséggel szemléli és vállalja a hagyomány szabta vagy a természet rendjéből adódó formákat és azt önkéntelenül tölti ki sajátos érzelmi, eszmei tartalommar — írja Sándor I. [1] E közösségben kialakult kultúra elkülönült a környező paraszti népességekétől, ezért egyes jellemzőit jelen tanulmány keretei között elemezzük. Részletesebb ismereteink a XVIII. sz. második felétől vannak — főleg gazdaság­történeti vonatkozásúak, mivel írásos forrásanyagunk nagy része elpusztult. SárközyZ. [2] megállapítja, hogy a matyóság történeti kialakulásának körülményeit éppen ezért nem tudjuk megfelelően rekonstruálni. Tudjuk, hogy ebben a században szilaj pász­torkodást folytattak. Anyagi függetlenségre törekedtek azáltal, hogy átlagon felüli juh-, ló- és szarvasmarha tenyésztést folytattak. Csak annyi szántóföldjük volt, ameny­nyinek termése a lakosság szükségleteit fedezte. Ezt is szigorú földközösségben művel­ték. Nemeseiket megadóztatták. A közösségi szellem annyira általános volt, hogy „a városi föld a számos szegények számára krumpli földnek ki szokott adatni". Föld­bőség volt. „Minden esztendőben a lakosok kéjük szerint más és más területet kiválaszt­ván, azt maguk közt felosztani szokták. írásban rögzítették a mezőváros kollektív jogait és kötelességeit, így biztosították a földközösséget." [2] Ezek a csoporttörvények teljesen elütőek voltak az országban uralkodó meghatározatlan robotrendszer idején. A kollektivizmus másik alapját az egységes vallási felfogásban találhatjuk meg. Egyöntetűen róm. katolikusok voltak, ez megszabta nemcsak életfelfogásukat, hanem összeötvöződött népszokásaikkal is. Az individualizmust hirdető protestáns vallást nem engedték meghonosodni, éppen a hagyományok óriási tekintélye miatt. Mégis ha elolvassuk az 1768. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvet [3], az rávilágít a hétköz­napi emberre: „Sajnálattal hallottuk, hogy az ifjúság a templomban istentisztelet alkal­mával kockajátékkal szórakozik, éjszakai fonókban különböző nemű ifjak összebújnak. Felhívjuk a plébánost, hogy az ilyen botrányos kicsapongást a helybeli bírák útján testi MARTOS GIZELLA—FARKAS JUDIT—PISZTORA FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom