Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Orzóy Róbert: Néphit elemek idegbetegek kórképeiben

det 5—6 percig abbahagyja, erre nem emlékezik vissza. Ritkán vannak — a leírás szerint — nagy rohamai. Első felvétele alkalmával tudata borult, majd feltisztulása után gondolkodása lassúbb, tapadós. Több alkalommal észleltek nála ,,kis rohamot"; pár percig tartó eszméletvesztés, melyre nem emlékszik vissza. Másodszor 1981-ben került felvételre, nagy roham és azt az követő ködös tudatállapot miatt. Feltisztulása után egyebek mellett futólag megjegyezte, hogy rontás volt rajta. Erről kérdezve előadja, hogy betegségét 7 éves korában kapta ijedtségtől. Szárnyas állattól, gúnártól vagy libától kapta, az „összeverte'''' őt. Azt mondták neki, hogy mivel szárnyas áílatt tette ezt vele, nem gyógyítható. Arra a kérdésre, hogy rontás volt-e mindez, válaszolja, hogy „nem tudnám megmondani, de így mondják, lehet, hogy ilyen a rontás. Lehet olyan idős asszony, aki ilyesmivel foglalkozik"''. Mindez Kunhegyesen történt. „Annak idején az én édesanyám mondotta, hogy a bábaasszonynak volt olyan tudása, hogy a tejet elvette a szülőanyától. . . jót, rosszat tudott.'" „Voltak annakidején olyanok, hogy az egyik a másik tudásánál erősebh, de az erősebb maradt meg, az rontott." A tudós a tudományát kapta, foggal született. Boszorkánynak is nevezték, olykor táltosnak, a garabonciás is tudott. Onnan tudja, hogy az ő rontása szárnyastól volt, mert tanyán laktak, testvére átküldte a szomszédba dinnyéért, ott volt a hamis gúnár liba. Látta, hogy a liba száll neki, elvesztette az eszméletét. Hét éves volt akkor. Ezután olyankor, amikor ment egyenesen, rosszul lett, eközben irányt változtatott és sziszegett. Mivel gyógyszerekre nem javult, látta, hogy tényleg a szárnyasra nincs orvosság. Ezért elmentek a szomszédos faluba egy férfihoz, aki szintén tudományos volt. A férfi mondta, hogy szárnyastól van a rontás, az a bába rontotta meg, aki az ő születésénél segédkezett. A férfi foggal született és sokakat meggyógyított füvekkel, teákat főzött. Halottakról is tudott mondani, megmondta, kinek hány halottja van, milyen bajban haltak meg. Rontott állatokat is meg tudott gyógyítani. Értékelés. A beteg számára a hiedelemvilág valós, betegségét rontással magyarázza. Betegségének első jelentkezése benne élménnyé vált, élmény-körébe vonta a később hallott hiedelmeket. Sámánisztikus vonás elbeszélésében a tudós foggal való születése, a tudósok vetélkedése. A tudós képes gyógyítani, halottakról beszélni. 7. eset. F. M. nőbeteg, első észlelése idején (1960) 39 éves, második alkalommal 45 éves. Kórisme: epilepsia, dysphorias és átmeneti tenebrosus állapotok, karaktheropathia epileptica (eskór, hangulatzavarok és ködös állapotok, eskóros személyiségváltozás). Négy elemit végzett (Eger), férje fizikai dolgozó, ő maga htb. Hozzátartozók elmondása szerint 22 éves kora óta időnként rosszullétek lépnek fel a vizsgáltnál, a leírás szerint epilepsziás nagy rohamok. Rosszullét után feje és szíve fáj. Egy évvel első felvétele előtt öngyilkosságot kísérelt meg, melyet idegességével magyarázott. A beteg elektroenkephalográphiás vizsgálatánál baloldali temporalis, részint pedig a diencephalon közeli subeorticalis görcsmechanizmusra utaló jelek mutatkoztak. Közérzeti zavarokról, ingerlékenységről panaszkodik. Elmondja, hogy olykor annyira ideges, hogy ki akar ugrani az ágyból. Öngyilkos is akart lenni. Nagy rohamai előtt rossz a közérzete, utána pedig a feje forró, és olykor halottak jelennek meg neki, zaklatják, beszélnek hozzá. Mint halottlátót halottak hozzátartozói keresték őt fel információk szerzése céljából. A végén a rendőrség avatkozott be, és egy évig figyelték.