Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

PSZICHIÁTRIATÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Orzóy Róbert: Néphit elemek idegbetegek kórképeiben

Másik felvételét hangulatromlás, depresszió tette szükségessé. Kijelentette, hogy meg fog halni. Gyógykezelése során rendeződött. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a vizsgált, mint halottlátó huzamosabb ideje tevékenykedett. Elhaltakról „mondott", valamint gyógyított is; az általa kezeltek baját rontásnak tartotta. Kuruzslás miatt a bíróság elmarasztalta, ezután felhagyott mesterségével. Később ismét folytatta, amit ismét bírósági elmarasztalás követett. Második felvétele idején már nem folytatta mesterségét. A vizsgált egyik látogatója elmondotta, hogy ő 1947-ben volt a tudósasszonynál. Azért ment el hozzá, mert férje a fronton volt, és nem tudta él-e vagy meghalt. A tudósasszony először nem tudott semmit sem mondani, majd kijelentette, hogy sokan vannak, mint egy fogolytáborban. Majd elmondta, hogy férje haza fog jönni, beteges kissé, dagadt, de nem nagyon beteg. Mindez tényleg bekövetkezett. A tudósasszony egyébként halottak elbeszéléseiből mondott, néha azonban élőkről is beszélt. Az asszonynak 1947-ben született egy gyermeke, és akkor azt mondta, hogy bántja nagyon, mert a gyermek foggal született, talán az is tudós lesz. Tudományát az asszony veleszületettnek tartotta. A tudósasszony férje ellenezte a tevékenységét, részben a rendőrségi zaklatások miatt, részben pedig azért, mivel úgy érezte, hogy az asszony reá is különös hatást gyakorol. A vizsgált meghallgatásai során előadta, hogy 22 éves korában ismerte fel, hogy halottlátó; akkor keletkezett nála egy olyan nyugtalanság, hogy időnkénti látomásai voltak, halottakat látott maga előtt. Nem tudja ki, de úgy érezte, hogy bántják őt. Egyszer, amikor a szőlőből jöttek haza. „... bevágtak engem egy kunyhóba... rossz érzés fogott el, mintha a földre nyomtak volna. . . akkor már eszméletlen voltam sokáig". Rossz volt az étvágya, rossz volt a hangulata és mindig érezte a „bántást". Mint mondotta: „Követelték, hogy tudós legyen... olyan álmodásaim voltak... hosszú úton menten, egy asszony hívott, mondta, beszéljek holtakról." Majd elkezdte tevékenységét: halottakról mondott, gyógyított is, de abbahagyta az utóbbit. Mikor már tevékenykedett, jól érezte magát, nem zaklatták. De a rendőrség zaklatta, vizsgálódtak utána, ezért abbahagyta. Majd ismét „bántották", nagyon el volt keseredve, ezért is akart öngyilkos lenni. Azután ismét mondott és megszűnt a „bántás". Elmondja még, hogy régen, egyszer hazamenet sok halott ment utána, annyira, hogy szét akarták őt tépni, ekkor kapta a tudományát. Ezen élménye előtt volt egy nagy rohama. Értékelés. A vizsgáltnál a hitvilági elemek kerekké formálódtak, személyiségével szorosan összefonódtak. A gyermekkorában megismert hiedelmi tartalmak első rosszulléte nyomán számára fokozott jelentőséget nyertek, az észlelések benne oly lebilincselő élménnyé váltak, melyek cselekvéseit, gondolkodásmódját és életvezetését meghatározták. Ismétlődő rosszullétei és személyiségére jellemző tapadósság a tartalmak rögzülését biztosította. Esetünkben jól felismerhető a sámán hiedelmekkel kapcsolatos párhuzam. Ez a hivatás veleszületett, gyermeke is hajlamos rá, mert foggal született. Halottak (v. ö. túlvilági lények) zaklatják, követelik, hogy mondjon. Feltehetően ködös tudatállapotban átélte a szétdarabolás élményét. A kínzó kényszer miatt öngyilkosságot is megkísérelt. Mikor tevékenykedett, jól érezte magát. A rendőrségi eljárás, majd bírósági elmarasztalás után felhagyott ténykedéseivel, de a halottak ismét zaklatták, ismét mondani kezdett. Gyógyított (kuruzsolt) és halottakról (mintegy túlvilági lényekről) mondott.

6 8 V. ö. Diószegi, 1953.