Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

FOLYÓIRATOKBÓL - Gesnerus, 1979, No. 1—4. (Rákóczi Katalin)

GESNERUS — 1979 Bd. 36. Heft 1—2. Böschung, Urs: Johannes von Muralts „Geburts-Tafel". Zur Geschichte der Berechnung des Geburtstermins (1—20. p.). A zürichi egyetem orvostörténeti gyűjteményében található, J. von Murait (1645—1733) terhességi naptára, amelyet 1701-ben adományozott Zürich város és körzet családjogi bíróságának. A szerző leírja a naptárt, annak használatát a terhességi idő és szülés időpontjának kiszámítására, és mellékeli a Muraitféle használati utasításokat is. Bő jegyzetanyaga révén megismerkedhetünk a 17. századi terhességi naptárakkal és neves tudósoknak a terhességi idő kiszámítására vonatkozó nézeteivel. Rue sc h, Henspeter: Medizinhistorisches aus Appenzell Ausserrhoden (1800—1830) (21—34. p.). Svájc keleti részén fekvő Ausserrhoden egészségügyi helyzetét vizsgálva megállapítja a szerző, hogy a felemelkedés évtizedeiben az orvosi ellátás kielégítőnek, járványok esetében azonban az egészségvédelem elégtelennek bizonyult. Külön fejezetet szentel a bábaügynek, amely abban az időben már államilag ellenőrizhető volt. Portmann, Marie-Louise: Wilhelm Löffler (1887—1972) als Medizinhistoriker (63—73. p.). A kiváló klinikai orvos, tudós és orvostörténész életének az a szakasza nyer méltatást, amelyet a zürichi egyetem klinikáján töltött igazgatóként (1937—1957). A tuberkulózisra vonatkozó kutatásai erre az időre esnek. Handbuch der Tuberkulose c. könyve ma is alapvető kézikönyv e betegség megismeréséhez. Munkássága nagyban hozzájárult Svájc orvostörténeti múltjának feltáráshoz. Hau, Friedrun R.: Gondeschapur — eine Medizinschule aus dem 6. Jahrhundert n. Ch. (98—115. p.). Bagdad, Kairo, Damaszkusz mellett a Gondeschapurban alapított iskola az iszlám középkor egyik neves orvosképzési centrumának tekinthető. Példaképe az alexandriai iskola, elméleti oktatásának alapja a „Summa Alexandrinum" volt. Emberi hullákat boncoltak és állatkísérleteket hajtottak végre, alapos megfigyeléseik az anyagcsere-folyamatokra és az emésztésre vonatkoztak. Az orvosok döntő többsége a bizánci üldözés elől Perzsiába menekült nesztoriánus keresztény volt. Az iskola hanyatlásáról pontos adataink nincsenek, valószínűleg a 9. században kezdődött el, amikor Mamum kalifa a 830-ban alapított akadémiához néhány orvost hívott a fővárosba. Utánpótlás híján a hanyatlást már nem lehetett megállítani. Utolsó életjelként a nesztoriánus Sabur ibn Sahl 896-ban még kiadta gyógyszerkönyvét, amit az egész birodalomban a gyógyszertárak és kórházak számára rendszeresítettek. Ez képezi — valószínűleg — az első elrendelt gyógyszerkönyvet a gyakorlatban. Koelbing, H. M.—Birchler, U. B.— Arnold, P.: Die Auswirkungen von Angst und Schreck auf Pest und Pestbekämpfung nach zwei Pestschriften des 18. Jahrhunderts (116—126. p.). Az 1978-ban Baselben megtartott pestis-kollokvium referátuma két orvosi disszertációt méltat. Mivel az 1720-ban Marseilles-ben kitört pestis ismét e veszélyes betegségre irányította az emberiség figyelmét, két korabeli disszertáció összefoglalta e betegséggel kapcsolatos nézeteket. Az első Halléban született 1722-ben, a második Tübingenben 1735-ben. Már a 18. században is fertőző, igen akut és legtöbbször halállal végződő betegségnek tekintették, de igen nagy szerepet szántak e betegségtől való félelem és ijedség legyőzésének. Mindkét disszertációban a pszichoszomatikus pestistan elemei lelhetők fel, amelyek a Halléban működő Stahlra és körére voltak jellemzők. Stettler, Antoinette: Der ärztliche Pestbegriff in historischer sieht (127— 139. p.). Az első betegségleírások az