Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Cartwright, F. F.: A Social History of Medicine (Buzinkay Géza)

között. Hérodotosz a higiénikus alapot hiszi, de Henry E. Sigerist leírása szerint e szokás nyilvánvalóan vallásos rítusból származott, mert az operációt nem orvos, hanem papi személy végezte, régi tradíció szerint kőkéssel és a templomban. Hérodotosz idejében még uralkodott a titokzatos mágia. Ide tartozott az álomfejtés és a jóslás is. A későbbi asztrológia és alkímia is az ókori egyiptomiak szemléletén alapul. Meg kell még említeni, hogy Hérodotoszt a maga korában is támadták, sőt az újkorban is akadt, ki hazugnak nevezte. Valójában hihetetlennek tűnhettek pl. a skythák temetkezési módjai, de a legújabb ásatásokkal a leírtak igaznak bizonyultak, és Hérodotoszt teljes mértékben rehabilitálták. Dietrich Brandenburg könyve kimerítő képet ad főleg az egyiptomiakról. Nemcsak Hérodotosz írásaira támaszkodik, de az erről szóló irodalomra is, melyet rendkívüli pontossággal jelöl a szövegen belül is. Ez nehezíti a folyékony olvasását, de Hérodotosz művészien egyszerű előadásmódja, keresetlen stílusa átsült a nehézkes szövegen és a példaképpen idézett novellisztikus történetei tarkítják és élvezetessé teszik e művet. H. Szende Klára Cartwright, Frederick F.: A Social History of Medicine. London — New York, Longman, 1977, pp. 209. A gyógyítás elmélete (filozófiája), a gyógyító gyakorlat és színterei, az orvosképzés mint a szakma megteremtője: a társadalomtörténeti szempontú orvostörténetnek ez a három szempontadó oldala. Az angol mű első három fejezete ezekkel az oldalakkal foglalkozik, a többi az angol egészségügy történetének felvázolásával. Egy-egy fejezet ismerteti a társadalom története szempontjából legfontosabb betegségek történetét (pestis, himlő, kolera, szifilisz, tuberkulózis, alkoholizmus), végül pedig az angol National Health Service megalakulásának és munkásságának bemutatásával zárul a munka. Függelékei: annotált ajánló bibliográfia az egyes fejezetek témáihoz, a szöveg orvosi szakkifejezéseinek glosszáriuma, név- és tárgymutató. F. F. Cartwrightnak, a Royal Society of Medicine orvostörténeti szekciója elnökének könyve az angolszász egyetemek társadalomtörténetet hallgató diákjainak és a nagyközönségnek készült. Az áttekintés előterében az angol egészségügytörténet áll, hátterében az európai kultúrkör, markáns vonásokkal jellemezve. A kötet a jó tankönyv és ismeretterjesztő munka kitűnő példája. Ennek feltétele az az irigylésre méltó adatmennyiség, amelyet az angol művelődéstörténeti és orvostörténeti szakirodalom eddig feltárt (pl. az 1348. évi nagy pestisjárványról statisztikai adatok birtokában lehet szólni), és az az otthonosság, amellyel a szerző tárgykörében mozog. F. F. Cartwright az anyagot fölényesen birtokolja, racionálisan elrendezi és értelmezi. A történelmi ismereteket feltételezi, de másról nem szól anélkül, hogy azt ne jellemezné és magyarázná. Szemlélete a liberalizmusban gyökerezik: a művelődés egyik ágának fejlődésében a miszticizmustól a racionalitáshoz, az individuumtól a tömegek felé kitáguló, a magában állóból az integráció részévé emelkedő utat követi nyomon. Ez a gondolkozásmód a megfelelő a tudománytörténetben, mert megfelel a természettudományos racionalitásnak és mert ha mondandóját olykor vitatni lehet is — félreérteni nem. Buzinkay Géza