Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Lambrecht Miklós: Virchow és Pertik

lett, amelynek során áttekintette a pathologiai gondolkodás fejlődését az ókortól napjaiig, majd együtt végigjárták a gyűjteményt. Este 6 órakor a porosz képviselőházban tartott díszebéd 200 résztvevője közt ült a magyar küldöttség is, és utána zajlott le a parlament üléstermében a köszöntő ünnepség, mely csupán éjjel negyed kettőig tartott. Waldeyer anatómus professzor nyitotta meg az ülést meleg üdvözlő szavakkal és átnyújtott az ünnepeltnek 50 000 márkát német orvosok gyűjtéséből a „R. Virchow-alapítvány" gyarapítására. Utána birodalmi hatóságok, német orvosi testületek és a külföldi küldöttségek köszöntötték az „ünnepelt nagy öreget". Éjfél után szólalt fel Pertik latinul, majd Genersich átnyújtotta a budapesti egyetem latin nyelvű üdvözlő iratát. Két nap múlva Bülow birodalmi kancellár adott ebédet Virchow tiszteletére szűkebb körben, amelynek 16 külföldi vendége között ült Pertik is. Minderről színesen számolt be hazaérkezése után azonnal megírt tárcájában. Hasonló színességgel számolt be egy évvel később Virchow temetéséről is. De míg a születésnapi levelet lelkesült emelkedettség hangulata jellemezte, a nekrológot [5] —- műfajának megfelelően — az őszinte gyász érzése; természetesen nem annyira a majdnem betöltött 81 életév lezárulása, inkább az emberiséget és tudományt ért veszteség miatt. Pertik szavaival: „e megragadó gyászünnepélyen. .. jelen voltam én is, mint a kir. m. tud. egyetem orvosi karának és a budapesti kir. Orvosegyesületnek képviselője és mint magánember, ki Virchow halálát úgy érzem és gyászolom, mint súlyos veszteséget ; csodálattal eltelve az ő géniusa, hódolattal emberi és polgári nagysága iránt, szeretettel szeretetre méltóságáért

3 és hálával a sympathiáért, mondhatnám barátságért, amellyel kegyes volt kitüntetni.'''

1 E nekrológ részletes életrajz és tudományos méltatás után áttekintést ad Virchow hihetetlenül sokoldalú, egyéb irányú tevékenységéről is. Liberális politikusként a társadalmi haladást szolgálta és képviselőként még a birodalmi költségvetést is ellenőrizte, városatyaként Berlin modern várossá fejlődését szorgalmazta csatornáztatással, a már akkor „városi tüdők"-nek nevezett parkok létesítésével, iskolahálózat sűrítésével, de megszervezte az 1870-es francia—porosz háborúban az önkéntes betegápolást is, és rendszeresen végzett népművelési, azon belül munkásművelési tevékenységet. E sokoldalú életvitel aztán vissza is tükröződött temetésén, mert pl. a „berlini hajléktalanok menhelyi egyesülete" külön gyászjelentéséből kiderül, hogy számukra is mindig volt ideje tanácsot adni, másrészt a munkások ezrei álltak sorfalat a több mint két óráig tartó gyászmenet mentén. Végül Schliemann ásatásait is támogatta. Pertik szavai szerint nála a pihenés „a munka minőségének változtatásában állott". Virchow munkabírása úgy látszik, a végtelenbe nyúlt volna, ha nem éri baleset. 1902. január 4-én „közúti vasútról" leszállva combnyaktörést szenvedett. Persze ő akkor is Virchow maradt; tanulmányozta saját törése röntgen-felvételét és múzeumába szállíttatva magát, hasonló csontkészítményeket nézett át. Nyolc hónapos betegeskedése során fokozatosan gyengült, bár „szörnyen gyötörte a nagy munkást munkaképtelensége", így halt meg 1902. szeptember 5-én délután 2 órakor. A berlini városházán ravatalozták fel. A szertartásról írt beszámolóból kitűnik Pertik politikai éleslátása. Felsorolva a hatósági, testületi küldöttségek felvonulását 3 A fiatal korában jó vágású, később szinte hiúz arcúvá aggott Virchow-t nemcsak Pertik tartotta szeretetre méltónak. Érdemes fellapozni az O. H. 1861. évi 5. köt. 917—8. oldalát, amelyen idézik a Wiener med. Wschr. SLZ évi 42. számából „Virchow R. jellemrajzát". Eszerint az akkor 40 éves Virchow népszerű tudós volt, „szeretetreméltó személyiségének köszönhetően ... s roppant tevékenysége mellett V. élet vidor ember", aki örül, ha „ügy társaival egy pohár mellett találkozhat..." stb.