Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)
TANULMÁNYOK - Huszár György: Az önéletrajzok mint fogorvostörténelmünk forrásai
után októberben kezdődött a kórház tevékenységének egyik szomorú időszaka, amidőn a spanyol influenzajárvány kezdte meg az embereket megtizedelő, pusztító offensiváját. Végigéltünk már több kolera- és kiütéses typhusjárványt, de mindezek távolról sem voltak olyan vehemens jellegűek és az orvosi tevékenységnek annyira ellenszegülő lefolyásúak. Hiábavaló volt minden praeventív óvintézkedés, minden gyógyszeres beavatkozás. A legerősebb szervezetű férfiak, bennszülött olaszok, hadifogoly oroszok, izmos, edzett magyar katonák éppúgy elpusztultak pár óra, vagy 1 nap alatt, mint a gyenge gyereklányok, vagy asszonyok. A járvány jött, győzött és pusztított, az orvosi tudomány pedig teljesen tehetetlen volt vele szemben. Először a frontról hozták a beteg katonák. Megkapták a többi ápolás alatt levő sebesültek és betegek. A belgyógyászati osztály egy-kettőre megtelt a legsúlyosabb esetekkel. Azonnal elzártuk ezt a részt a kórház többi részeitől és a betegekkel érintkező és a kezelő összes orvosokat és ápolószemélyzetet szigorúan elkülönítettük. Mindennek dacára megbetegedtek a többi ápolók, a konyhaszemélyzet, az irodaszemélyzet tagjai. 12 óra lefolyása alatt elhalt legderekabb irodistanőnk, 1 nap alatt legerősebb orosz szakácsunk, a legkitűnőbb »Gondviselés«-beli nővér, kedves fiatal kollégánk, aki már 5-ik évét töltötte a fronton és eddig minden csatából és járványból épségben kikerült. Kimondhatatlan szomorúság, levertség vett erőt rajtunk. Ereztük, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk az alattomos ellenséggel szemben. Amiféle orvosság csak volt a patikánkban, amilyen eljárást csak olvastunk az orvosi szaklapokban mindent megkísérlettünk. Csak lassan, október vége felé kezdett magától enyhülni a félelmetes járvány." GOBBI KÁROLY (1873—1943) Gobbi Károly ismert budapesti zenész családból származott. Nagyatyja, olasz hegedűművész, Mantuából került hazánkba a XIX. század elején. Atyja Gobbi Alajos és nagybátyja Gobbi Henrik a magyar zeneoktatás úttörői, Liszt Ferenc szűkebb baráti köréhez tartoztak. Gobbi Károly is kitűnően hegedült, órákig játszott naponta [59]. Önéletrajzát „Negyven esztendő a fogorvosi műtőszék mellett'''' címmel négy részletben a Magyar Fogorvosok Lapjában 1939-ben közölte [21]. Visszapillantást ad pályája kezdetére és néhány mondata jól érzékelteti, hogy a múlt század végén mennyire becsülték a fogászatot. Idézem: „Akkoriban a kezdő orvos rendesen mint belgyógyász, vagy sebész indult el pályáján. Ha így nem boldogult, fürdőorvosi állást vállalt. És csak ha ez nem sikerült, ment el fogorvosnak. Vajmi kevesen voltunk olyanok, akik eredetileg is a stomatologiát választottuk élethivatásunknak." Gobbi 1899-ben a Budapesti Fogászati Klinikán szerette volna szaktanulmányait megkezdeni. Arkövy,a klinika igazgatója el akarta tanácsolni, mondván: „a jelenlegi asszisztensétől semmi jót nem fog tanulhatni, az csak az egyik orvosegyetemi tanár erőszakoskodása folytán került hozzá." Gobbi nem említi a szóban forgó asszisztens nevét, aki Antal János, későbbi magántanár, az Irgalmas rend fogászati osztályának főorvosa volt [27]. Arkövy évtizedekig hadilábon állt Antallal és csak nyugdíjaztatása után, mikor tanítványai elhagyták, békült ki vele. Gobbi végül mégis bekerült a Fogászati Klinikára, ahol Bíró, Szabó és Hattyasy Lajos voltak tanítómesterei. Árkövyről is ír visszaemlékezéseiben néhány őszinte mondatot. „Öt esztendeig voltam gyakornok az intézetben, de ezen hosszú idő alatt egyetlen fogtömést, vagy fogeltávolítást nem láttam tőle. Tanári minőségében éppen a legfontosabbat, a gyakorlati útmutatást nem adta meg a hallgatóinak."
