Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Huszár György: Az önéletrajzok mint fogorvostörténelmünk forrásai

Gobbi leírja az általa használt kezelési módszereket, de ami ennél érdekesebb, a fogorvos-páciens viszony etikai és lélektani kapcsolatait az akkori idők függvényében. Az idős szakember számára újdonságoknak tetsző eljárásokkal és szemléletekkel (pl. konzerváló beavatkozás előtti rendszeres érzéstelenítés, röntgenfelvételek értékelése, villanyos érzés vizsgálat) szemben tartózkodó, kételkedő. Foglalkozik a magánorvosi honorárium szerteágazó kérdéseivel. „Kartásaktól, vagy azoktól, akiknek számlája őket terhelte, sohasem kértem semmit. Csupán fogműves munkáknál téríttettem meg velük az én kiadásaimat" •— írja. Sajátságos tapasztalatot is közöl : „A nőkkel (mint páciensekkel) általában könnyebben lehet boldogulni, mint a férfiakkal. Minél hosszabb ideje vannak férjnél, annál jobban megtanulják a tűrést, a szenvedést." Gobbi az első világháborúban orosz hadifogságba esett. A két háború között az OTI osztályvezető főorvosa volt [58]. SZABÓ JÓZSEF (1874—1937) Szabó József a két világháború között 17 éven át a Budapesti Stomatologiai Klinika igazgató tanára. Szaktudományának kétségtelenül igen szorgalmas és eredményes művelője, három kiadást megért tankönyvét olasz és spanyol nyelvre is lefordították, sokat tett klinikájáért is, de ideges természete, hullámzó kedélyállapota, indulatossága, mértéktelensége kortársai körében bírálatot váltott ki [6, 28, 44]. Szabó önéletrajzának kéziratát néhány barátjánál helyezte el és az csak halála után jelent meg a Fogorvosi Szemlében [61]. Az önéletrajz pályafutásának aprólékos, igen pontos, de kissé száraz leírása. Elsorolja családi körülményeit, viselt tisztségeit, érdemeit, címeit, részletezi tudományos munkásságát. Kerül minden kényesebb mozzanatot, pl. az Árkövy-klinika elhagyását, majd a tanszék elnyerése körüli bonyodalmait. Árkövyhez fűződő viszonya még az első világháború előtt megromlik. Ez részjelensége volt annak a szakadásnak, majd harcnak, amely Arkövy és tanítványainak egy csoportja között később bekövetkezett, és amely végül is 1919 márciusában, a Károlyi-kormány idején, Arkövyt nyugdíjazásának kérésére kényszerítette [24]. Szabót 1919-ben bízták meg a budapesti Stomatologiai Klinika igazgatói teendőinek ellátásával, de a tanszéket csak két és fél év után nyerte el, mert Antal János magántanár [24, 27] vádat emel ellene, a proletárdiktatúra alatti magatartásáért. A budapesti Orvosi Kar által kiküldött bizottság Szabót először dorgálásra, majd eljárása feletti sajnálkozásra ítéli, de végül is felmenti a vád alól [57]. Önéletrajzában leírja, hogyan lett fogorvos: „Úgy látszott, hogy — 1897-ben megszerezvén az orvos-doktori oklevelet — ezután is az elméleti orvostudományoknak szentelem életem, hisz ez ily körülmények közt akadémiai karierrel kecsegtetett. Ekkor történt, hogy az akkoriban még csak fogászati intézet vezetője, Arkövy József egy, az elméleti orvostudományokban, különösen a szövettanban járatos, de egyáltalában bizonyos experimentális kézséggel rendelkező fiatal doktort keresve, azt az ajánlatot tette, hogy lépjek át a fogászati intézet kötelékébe. Az élettani intézetben eltöltött 4 esztendő megtanított már engem arra, hogy az élettani akadémikus pályára igazán csak az aspirálhat, és valóban újat, maradandót az élettani tudományokban csak az alkothat, aki bizonyos alaptudományokban (matematika, fizika, chemia) otthon van. Mindezekkel azonban, mivel képzettségem más irányú volt, nem rendelkezvén a kívánt mértékben, nem került nagyobb lemondásba immár — különös tekintettel továbbá még arra is, hogy így anyagiakban hamarabb függetleníthetem magam