Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Huszár György: Az önéletrajzok mint fogorvostörténelmünk forrásai

nyugalomba 1921-ben. A két háború között a budapesti Siesta Szanatórium igazgatója. A felszabadulás után New Yorkban élő fiához költözött, 92 éves korában ott halt meg. Egész pályafutása alatt mint fogorvos is működött. „Egy fogorvos visszaemlékezései" c. önéletrajza 1931-ben a Fogorvosi Szemlében jelent meg [15]. Nem felejtette el első gyermekkori foghúzását az Irgalmas rend akori budai kórházában, pontosan leírja: „Aszepszisről, avagy érzéstelenítésről szó sem volt még akkor. Fekete csuhájában az alorvos hátam mögött felállott egy kis zsámolyra, kihúzta zsebéből észrevétlenül az ő egyetlen univerzális fogóját és mikor megmutattam a fájó fogamat, szonda és tükör vizsgálat nélkül pillanat alatt kirántotta azt a helyéből. A perselybe dobva az obligát 4 krajcárost, sietve hagytam ott a dohos szagú kolostori műtermet, de mindig rettegve gondoltam vissza az első foghúzásra." Dobó 1894 körül mint fiatal honvéd főorvos első állomáshelyén, Jolsván fogorvosi gyakorlatot kezdett. Idézem : „a kicsi gázsi nem engedett meg nagy luxust és így a lehető legprimitívebb eszközökkel fogtam a munkához. Szereztem egy régi, fejtámlával ellátott borbélyszéket. Lábhajtós fúrógépre sem tellett kezdetben és így a kezem pótolta a lábamat. A mai fiatalság el sem tudja képzelni, hogy milyen egyszerű eszközökkel lehetett ekkor még dolgozni. Tenyerem közepébe szorított egyenes kézidarabba tettem a fúrókat és így próbáltam előkészíteni — másodpercenként 1—2 forgással — a kavitásokat". — „Pár hónapra már fúrógépet is vehettem és a tisztiszolgám lábhajtó erejével már kissé modernebbül dolgozhattam". A 90-es évek végén Dobót mint fiatal honvédorvost a budapesti Rókus kórházba vezényelték sebészeti tanfolyamra. Egy délelőtt heves fogfájása támadt és felkeresi régi barátját, aki ismert pesti fogorvos. Ez érzéstelenítés nélkül extrahálja a fogat. Ez így folyt le: „A fog nagyot roppant és a másik pillanatban már bent volt a köpőcsészében. Kollégám biztatott, minden rendben. Szaladtam vissza kurzusra, de alig voltam ott pár percig, irtózatos fogfájás tört ki a jól extrahált fog helyén. Újból otthagytam a műtéti kurzust és szaladtam tábla után a legelső fogorvoshoz a Rákóczi úton. Illető kollega nagyon sajnálja, egy gyökér mélyen benn maradt az alsó molárisból, de ő nem is mer hozzáfogni az extractióhoz, oly mélyen van fracturálva. Fájdalmam elviselhetetlen. Szaladok egy másik fogorvoshoz. Hasonló kijelentés. — Sajnálja, nem is próbálkozik vele, nem akar egy kollégát hiába megkínozni. Altatás és műtét nélkül nem lehet extrahálni. Még más két kollégámnál ugyanez a helyzet. Kérdezem ezután, ki a legügyesebb extractor Pesten. Valaki említi nekem K. Zs. dr.* kollégát. Szaladok hozzá, borzasztóan el van foglalva, nagy és előkelő praxisával. Félóra múlva beinvitál egy ex tract iára szolgáló külön kis szobába, ahol diagnosztizálja a mélyen fracturait gyökeret. Abszolúte nem bíztat, hogy ki tudja húzni, de meg fogja próbálni. Beküldet a szobába egy tele üveg konyakot, hogy igyak belőle, amennyit tudok. Újabb félóra múlva kijön a rendelőjéből hozzám asszisztensnőjével és inasával. Kérdezi, eleget ittam-e már? A markos inas lefog a székbe és a kolléga legalább is négyféle alsó gyökérfogóval próbálkozik, míg azután 20 percnyi verejtékes, nehéz munka után kiemelhette a bennfelejtett alsó gyökeret." Dobó az első világháború alatt magas katonaorvosi tisztségeket töltött be, hadosztály- és hadseregcsoport egészségügyi főnök volt. Emlékeit [14] 1922-ben közölte, beszámolt az 1915. évi tavaszi uzsoki offenzíva kapcsán fellépő kolerajárvány 14 nap alatt történő elfojtásáról. 1918 őszén az olasz fronton fellép a spanyol influenza. A járvány kezdetét és súlyosságát jól érzékelteti leírása: „A nem sikerült piavei offensiv a * Klinger Zsigmond (1864—1951) ismert nagy praxisú fogorvos [24, 36] 11*