Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Raics Jenő: Tauffer Vilmos mint szülészeti miniszteri biztos

2. táblázat Különböző típusú szülőintézetek fontosabb jellemzői Szülőintézet jellege Szülés Vetélés Méhen kívüli terh. össz. szövődmény Pn. mort. Szülés anyai halál Méh rep. Művi vetélés Vetélés anyai halál Sect. Caes. %-ban Klinikák Bábakép. 78,42 19,40 2,18 15,97 7,47 0,88 0,14 8,27 1,56 2,47 Kórház önálló szülészeti osztállyal 75,62 25,66 1,72 15,99 9,78 1,24 0,13 11,39 1,63 1,54 Kórház szülészeti osztály nélkül 55,48 41,19 3,35 21,78 19,20 2,44 0,38 19,20 1,82 1,98 száma miatt, hogy valóban csak azonnali ellátást követelő esetek kerültek felvételre, melyeket már a kórház nem tudott áttenni megyei kórházba, vagy klinikára. Ezek az adatok nagyon jó eszközök voltak az önálló osztályok létesítéséért indított harcunkhoz, a kórházi státuszok rendezéséhez. A debreceni szülészkerületben egy ilyen jellegű kórház működött sebész vezetése mellett, szülész nélkül: Szabolcs megye kisvárdai járás székhelyén, Kisvárdán belgyógyászati és sebészeti osztállyal, olyan területen, ahol a járás területén százezer lélek lakik, 37 ezrelékes szüléssel, az országos 17 ezrelékes szaporodási index mellett. Ebben az 1887-ben létesült ún. „zsidó kórházban" a szülészeti jelleget az egyetlen egyágyas szülőszoba adta. A gyermekágyasnők a sebészeti betegek között feküdtek, újszülöttjeikkel együtt, közös volt a műtő a sebészettel, majd a később létesített fül-orr-gége osztállyal. Súlyosbította a helyzetet az, hogy a továbbszállításra, a 42 km-re levő megyei kórházba egyetlen mentő gépkocsi állott rendelkezésre egy sofőrrel és egy ápolóval. Az 1930-as években, a debreceni szülészkerület létesítése idején évente 214—280 szülést látott el a kórház. Szívós küzdelmünknek csak a felszabadulás után, 1950-ben lett meg az eredménye, amikor is sikerült részmegoldással ideiglenesen rendezni az osztályt főorvossal, osztály nélkül, a sebészeti osztály kebelében. Majd később 25 ággyal bővítve a sebészetet a szülészet javára, egy segédorvossal rendeztük. De maradt a közös műtő, közös műtő segédlet: gangraenás appendix műtét után császármetszés. A műtőben csak hidegvizes lavór, ennek ellenére súlyosabb károsodások igen ritkán fordultak elő. Nagy haladás volt, amikor kivehették az anya ágyából az újszülötteket „mózes-kosarakba". Hosszú huzavona után a Minisztérium 1954-ben engedélyezte új szülészeti osztály építését, ami 1958-ra került átadásra. Ezt még számos új osztály létesítése követte. Kerületünkben volt még egy kórház, Hajdúböszörményben, amely már aktív funkciót nem végzett, lassanként öregek otthonává fejlődött, arra sem volt alkalmas, hogy ott állítsuk fel a szülőotthont. Hajdú megyéből meg kell említeni a hajdúnánási városi szülőotthont, melynek létesítését Tauffer indította el, az ő tervei alapján építették meg egy szép, árnyas kis erdőben. Kedvenc intézete volt, gyakran meglátogatta. A szülészeti ügyek rendezésének kezdete öt évtizedre nyúlik vissza, amikor az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter (Trefort) erkölcsi támogatásával 1881-ben először gyűjtötték össze Tauffer és munkatársai a szétszórt és addig számba nem vett ad atokat. Munkája első tíz évi eredményét 1891-ben mutatta be. Ezután céltudatosan