Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Raics Jenő: Tauffer Vilmos mint szülészeti miniszteri biztos

hogy gyakori halál nem a fiatal asszonyoknál a végelgyengülés, akiket éppen szülés idején ért a halál. Nem sajnálta a fáradságot s e titokzatos haláleseteket, melyeket a hatóságoknak kellett volna felfedni, kinyomozta. Elképzelésében nem csalódott. „Végelgyengülés" egyenlő volt az elvérzéssel (1891). Emellett tekintetbe kell venni azt is, hogy az intézetekben halmozódtak össze szelektív módon a magánháznál elhanyagolódott, helytelenül kezelt vagy a szövőd­mény miatt eleve meg nem oldhatónak ítélt esetek. Ilyen körülményeknek kell betudni azt, hogy amíg az intézeti szülések 0,76%-a végződik halállal, a nagy tömegű házi szülésnél csak 0,10% az anyai veszteség. Érdekes képet kapunk, ha átszámítjuk a házi anyai halálozásokat a szövődményekre: ez 0,20%-ra emeli a házi anyai halál­esetek számát. Ez a számítási eredmény az, ami a számítási módot igazolni látszik. Biztosra kell venni, hogy a házi katasztrofális eset intézetben fejeződvén be, a mentő­kocsiból intézetben emeltek ki a halottat és így az intézet által jelentendő. A magzati és anyai veszteség fenti módon történő kiszámításának finom árnyalati hibája az, hogy feltételezi, háznál is olyan ellátásban részesült a szülőnő, mintha intézetben szült volna, amiről — természetesen —• szó sem lehet. Mint már emlí­tettem, megközelítésre, a Hirsch-féle viták eldöntésére és egyes intézetek működésé­ről való kép készítésre lehet alkalmazni. De ez utóbbi esetekben is fenyeget, hogy egy szintre helyezzük az intézeteket. Egy közismert axióma azt mondja: „A statisztika lelke az összehasonlítás". Célja az okulás, a tanulás, ebben segít az összehasonlítás. A hazánkban nagyjában egysé­gesnek mondható szülészeti szemlélet ellenére az egyes megyék perinatalis mortalitá­sában eltérések figyelhetők meg. A kimutatható nagyobb különbség, eltérés lehet indokolt, de lehet indokolatlan is, ezt eldönteni csak statisztikai anyag alapján lehet, vagy legalábbis meg lehet közelíteni. Kétségtelen, hogy minden vidéknek, populáció­jának megvannak szülészeti vonatkozásban is a sajátosságai, a szülészeti és újszülött kori ellátást biztosító hálózat szervezettségétől, szakmai színvonalától függően. Hivatkozom egyik dolgozatomra, amelyben az 1967—69. évek összevont adatai alapján a legfontosabb paramétereket állítottuk össze, az országos, valamint az attól eltérő legalacsonyabb és legmagasabb értékeket. A pn. m., mint egyik lényeges jel­lemző az országos 2,99 ± 0,47% mellett 1,59% és 3,59% között mozog az egyes megyék­ben; a legmagasabb és legalacsonyabb érték között 125,8%-os különbség van. Több területi egységgel elvégezve a pn. m. és rendellenesség frekvencia közötti viszony vizsgálatát, lényegesebb eltérést nem találunk. De annál nagyobb aránytalansággal találkozunk az egyes megyék császármetszés gyakoriságában: 3,08 és 7,87% között az országos 5,28 +_ 1,25%-os érték mellett. A Tauffer statisztika mind a gyakorlat, mind a tudomány szempontjából hatalmas érték, de olvasása is lenyűgöző. Elévülhetetlen érdeme az Egészségügyi Minisztérium­nak, hogy az egész országból egybegyűjtött adatokat öt évenként megyénként rész­letezve, intézeti és házi szülésekre bontva kiadja könyv alakban. Az 1931. év óta eltelt 48 évről négy ilyen kötet jelent meg „Szülészeti Rendtartás statisztikai adatai" címen, melyek 170—230 oldal terjedelműek, és az intézeteknek, kutatóknak rendel­kezésére áll. Az eddig megjelent négy kötet: 1931—1958. évekről, megjelent 1959-ben, 1946—1963. évekről, megjelent 1965-ben, 1946—1968. évekről, megjelent 1970-ben, 1931—1973. évekről, megjelent 1975-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom