Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
FOLYÓIRATOKBÓL - Sudhoffs Archiv, 1978. (Némethy Ferenc)
lémáját az ó- és középkori filozófusok a lélek szenvedélyeivel (passiones animae) és az érzelmekkel (affectus) kapcsolatban tárgyalták, ezeket viszont hol lelki, hol testi okokra vezették vissza. A szerző e nézetek alakulásáról ad — meglehetősen kusza — áttekintést Arisztotelésztől David de Dinanto-ig (13. sz.). Bd. 62, Heft 3 G il man, Sander L.: Zur Physiognomie des Geisteskranken in Geschichte und Praxis, 1800—1900 (209—234). A pszichiátriai illusztrációk kora a 19. századdal köszöntött be. Philipp Pinel (1745—1826) előtt nem volt szokás a pszichiátriai könyvekben képeket közölni. A fiziognómiai elméletek (Lavater) népszerűsége következtében az elmebetegségek fiziognómiájáról is újabbnál újabb elméletek születtek, s ezzel párhuzamosan igen elterjedtek az ilyen jellegű illusztrációk Angliában, Franciaországban és Németországban egyaránt. Az I850-es évektől kezdve a rajzokat felváltotta a fénykép. Miután Darwin is közölt ilyen képeket, a pszichiológiának új ága fejlődött ki: az ún. kifejezéslélektan. French, Roger K.— Lloyd, Geoffrey E. R.: Greek fragments of the lost books of Galen's Anatomical Procedures (235— 249. p.). A 20. század elejéig Galenosznak (129—199) az anatómiai műveletekről írt igen jelentős művéből a második rész (9—15. könyv) gyakorlatilag teljesen ismeretlen volt. Az eredeti görög szöveg elveszett, arab fordítása viszont fennmaradt: 1906-ban Max Simon tette közzé kétnyelvű (arab és német) kiadásban. Ugyanezekből a fejezetekből bőven idézett Oreibasiosz (i. sz. 4. sz.), aki még a teljes görög eredetit ismerte. A tanulmány szerzői az Oreibasiosz-féle töredékeket a Simon közölte szöveg megfelelő részeivel vetik össze. Jetter, Dieter: Hospitäler in London. Zur Typologie wohltätiger Einrichtungen im Spannungsfeld politischer Kräfte (250281. p.). A tanulmány a londoni kórházak történetére vonatkozó szétszórt adatokat foglalja rendszerbe. A szerző főleg arra törekedett, hogy a különböző típusú szeretetintézmények politikai és gazdasági kapcsolatait tisztázza, pontosan meghatározza helyüket, leírja a hozzájuk tartozó épületeket. Áttekintése a normann hódítás korától (1066) VIII. Henrik uralkodásáig (1509—1547) terjed. Folytatása következik. Bergmann, Heinz: Neufunde zum Pesttraktat Jakob Engelins von Ulm (282— 293. p.). A szerző már 1972-ben megjelent bonni disszertációjában 22 kézirat alapján foglalkozott Jakob Engelin von Ulm (kb. 1365— kb. 1420) pestistraktátusával. Most újabb 6 szövegtanú bevonásával szolgáltat további bizonyítékokat a mű elterjedtségéhez és különböző változataihoz. Bd. 62, Heft 4 Jetter, Dieter: Klosterhospitäler: St. Gallen, Cluny, Escortai (313—338. p.) A középkori kolostorokban nemcsak egyfajta kórházszerű vagy karitatív intézmény működött, a „hospitalarius" pedig nem volt azonos az „infirmarius"szal. A kolostori épületek elhelyezése és beosztása alapján biztosan megkülönböztethető egymástól legalább három, társadalmilag fontos intézmény: 1. Zarándokház, szegényház (Armenherberge für Pilger und arme Fußgänger; domus peregrinorum et pauperum): a kolostor bejárata mellett, rendszerint a nyugati oldalon. 2. Vendégház (Gästehaus für reisende mit Pferd, für Herrscher): sokszor a szegényházzal szemben, a kolostorhoz vezető út mentén. 3. Apolda, kórház (infirmarium) : a beteg és öreg
