Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

FOLYÓIRATOKBÓL - Sudhoffs Archiv, 1978. (Némethy Ferenc)

természettudományokéhoz kívánja igazítani, Jaspers fenomenológiai elemeket igyekezett beépíteni pszichopatológiájába. Ebből a szemszögből Freud munkásságát alapvető módszertani tévedésben marasztalta el. Düg, Peter: Vom Ansehen der Arzneikunst. Historische Reflexionen in Kräuterbüchern des 16. Jahrhunderts (64—79. p.). A 16. századi herbáriumok (Brunfels, Fuchs, Bock, Matthiolus, Lonicerus) előszavában és bevezetésében igen sok érdekes eszmefuttatás található a növényekkel való gyógyítás múltjára vonatkozóan. A szerző ebben a gyógyszerésztörténeti irodalom első kezdeményeit látja. Gallez, Paul: Le Pays des Alacalufs (Terre de Feu) sur les planisphères de 1489 à 1548 (80—93. p.). A szerző egyik előző közleményében már kimutatta, hogy a német Henri Hammer 1489-ben (3 évvel Columbus útja előtt) készült világtérképe a valóságnak megfelelően ábrázolja Dél-Amerika partvonalát és folyóit. A jelen közlemény a tűzföldi Alakaluf törzs országának ábrázolásával foglalkozik ugyanezen a térképen és az 1489—1548 közötti térképeken. Egyelőre tisztázatlan a kérdés, honnan szerezhette Hammer meglepő földrajzi ismereteit. Bd. 62, Heft 2 Hoppe, Brigitte: Der Ursprung der Diagnosen in der botanischen und zoologischen Systematik (150—130. p.). A növény- és állattanban a diagnosis (itt a. m. meghatározás) az egyes élőlényeknek vagy csoportjaiknak a többiektől való megkülönböztetésére szolgál, és a descriptio-val (részletes leírással) szemben csakis az elkülönítő jegyeket foglalja magában. A diagnózist elsősorban a rendszertan, a leírást a természetrajz (speciális botanika ill. zoológia) alkalmazza. Egyes tudománytörténészek (Sachs 1875, Möbius 1937, Mägdefrau 1973) szerint az első diagnózisok a 16—17. század folyamán a descriptiók megkurtításából keletkeztek. Velük szemben a szerző azt bizonyítja, hogy a diagnózisok módszertani alapja már Aristotelész és Theophrastos differentia-iba.n megtalálható. A régi művekben a diagnosztikus és a deszkriptív megállapítások nem váltak élesen külön, csak John Ray (1627—1705) és Carl Linné (1707—1778) óta tapasztalható következetesség a meghatározás és a leírás szétválasztásában. Querner, Hans: Karl Ernst von Baer und Thomas Henry Huxley. Unveröffentlichte Briefe aus den Jahren I860—1868 (131—147. p.). A szerző elsőként adja közre Thomas Henry Huxley (1825— 1895) négy levelét Karl Ernst von Baerhez (1792—1876), amelyek 1971-ben kerültek elő, és most a gießeni egyetemi könyvtár állományába tartoznak. Közli még Baer három válaszlevelét is más forrásból. A levelezés érdekes tanújele annak az igen szívélyes kapcsolatnak, amely Baer (Darwin elméletének legnevesebb korabeli ellenfele) és Huxley (Darwin személyes jó barátja és tanainak elismert terjesztője) között fennállt. Maurach, Gregor: Johannicius. Isagoge ad Techne Galieni (148—174. p.). A bizánci Johanniciusnak (809—873) Galenosz (129—199) „Ars Parva"-jához írt bevezetése 1534-ben jelent meg utoljára nyomtatásban, és addigi kiadásai is igen kevés kéziratot vettek figyelembe. így indokoltnak látszott a 100§-t tartalmazó munkának további kéziratokra alapozott, teljes terjedelmű közzététele. Kurdzialek, Marian: Die psychomatischen Bedingungen sittlicher Laster nach der Ansicht einiger frühmittelalterlicher Arzte und Naturwissenschaftler (175—184. p.). Az erkölcsi bűnök prob-