Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Müller-Jancke, W.-D.: Magie als Wissenschaft im früheren XVI. Jahrhundert (Táplányi Endre)

Müller-Jancke, Wolf-Dieter

: Magie als Wissenschaft im früheren XVI. Jahrhundert. Die Beziehung zwischen Magie, Medizin und Pharmazie im Werk des Agrippa von Nettesheim (1486—1535). Inaug. Diss. Marburg. 1973. 470 S. 17 Fig. A mágikus gyógymódoknak és gyógyszerelésnek az ókortól, a középkoron át a XVIII. századig nagy szerepük volt. Ennek alapja a hit volt, hittek a gyógyszerek mágikus csodatevő erejében. Az ókorban, de a középkorban sem ismerték az élettani folyamatokat, a gyógyszerek „támadáspontját" az egyes szervekre, és így természetes volt — a középkori hívő ember előtt —, hogy a gyógyszerek hatása rejtelmes, kozmikus és transcendentális erőkben rejlik. Annak ellenére, hogy nem ismerték a fiziológiai folyamatokat, intuitíven gyógyítottak, mégis nagyon sok, máig is bevált gyógyszert alkalmaztak, pl. a a higany, antimon, bismuth, kén, számos állati szerv és növényi anyag alapja az organoterápiás és fitoterápiás gyógyszereknek. A kozmikusnak hitt hatást a XIX. században felváltotta a napenergiának a növényvilágra gyakorolt bioszintetikus hatásába vetett hit. A szerző 370 oldalas doktori értekezésében foglalkozik a neves humanista, az újplatonista felfogású AgrippaNetleshein (1486—1535), orvosi nevén Heinrich Cornelius Agrippa de Nettesheim kölni származású orvos, teológus, természetfilozófus életével és munkásságával. Paracelsusnak volt kortársa és orvosi, teológiai munkásságával nagy hatást gyakorolt korára. Munkáiban szatirikus és oktató szándékkal is írt a XVI. sz. tudományáról és a reneszánsz műveltségről. Orvosi művei: Contra pestes Antidoton, In Poterius Petrus Pharmacopoe spagyrica 1623, valamint a Magische Werke című munkája. Ez utóbbit először 1856-ban Stuttgartban adták ki nyomtatásban. Agrippa 1486. szept. 14-én született Kölnben régi nemesi családból. Apja V. Károly német—római császár udvartartásának tagja volt, és igyekezett fiát a legjobb nevelésben részesíteni. Iskoláit elvégezve először katonai pályára ment, 1499. július 22-én beiratkozott a kölni egyetemre, ahol „Magister artium" fokozatot nyert. Egyetemi tanulmányai alatt nagy lelkesedéssel és kíváncsi tudásszomjjal olvasta többek közt Albertus Magnus regensburgi püspök (1193—1280) munkáit, Rajmundus Lullus alkimista munkáit, Guido Bondetti Decern tractatus astronomiae (1506) és C. Plinius Secundus Naturalis históriáé című műveit. Ezek hatására Agrippa 1510-ben Kölnben megírta első neves művét: De occulta Philosophia címmel. 1506—1509 között Spanyolországba, Franciaországba, Angliába, Olaszországba tanulmányútra indult, ahol a titkos mesterségeket: alkímiát, csillagjóslást, kabbalát stb. megismerte, és közben titkos társaságok megalapításán is fáradozott. 1509-ben Dolében a héber nyelv tanára lett. 1511-ben császári kiküldetéssel Olaszországba ment; I. Miksánál és II. Gyula pápánál diplomáciai küldetést teljesített, s közben 1512-ben a páviai egyetemen az orvosdoktori címet is megszerezte. 1512—1515-ig az itáliai Lombardia városait beutazta. 1518-ban Metzben tartózkodott, ahol főleg teológiai tanulmányokkal foglalkozott. Itt jelent meg De Originali Peccato címen teológiai tanulmánya. 1520-ban elhagyta Metz városát, és visszatért szülővárosába, Kölnbe, ahol 1522-ben megválasztották a városi kórház vezető orvosának. Itt asztrológiai naptárt állított össze. 1524ben /. Ferenc francia király Savoyai Lujza első orvosává, majd V. Károly német— római császár saját udvari orvosának nevezte ki. 1528-ban Antwerpenben folytatott