Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Beiträge zur Geschichte der Präsidenten der Deutschen Akademie der Naturforscher Leopoldina. Hrsg. Reichenbach, E., Uschmann, G. (Kapronczay Katalin) - Csizmadia Andor: A szociális gondoskodás változásai Magyarországon (Degré Alajos)
a nehéz anyagi helyzetben lévőket. 2 A problémakört csak 1944-ig kíséri figyelemmel. Tulajdonképpen rövid feudális kori bevezetés után a polgári kori szegénygondozást és szociálpolitikát tárgyalja. Könyve I. részében „A «szegényiigy» igazgatása" cím alatt (13—143.1.) áttekintést ad nyolc fejezetben, a XIII. századtól kezdve a második világháború végéig, a „szegényügy" megjenésétől a „magyar normás" szegénygondozásig, illetve Budapest szegényügyi igazgatásáig tárgyal történeti és közigazgatási problémáiról. II. részében (147—314. 1.) viszont „A «szocialis igazgatas» produktív kísérletei" cím alatt tíz fejezetben foglalkozik a két világháború között kibontakozó szociálpolitika általános problémakörével, a „szociális állam" jelszavával, igazgatási problémáival és a produktív kísérletek alakulásával. A könyvnek nem egészen a fele a munkaképtelenek (aggok, rokkantak, betegek) vagy csökkent munkaképességűek ellátásának problémáit tárgyalja, amit már a késői feudális jog is közigazgatási feladatnak ismert el, és amihez legalább a problémák jelzésével kapcsolódott más ínségesek, főleg a munkanélküliek támogatása. A könyvnek másik, valamivel nagyobb felében a szerző az őt szemmel láthatólag jobban érdeklő törekvéssel foglalkozott, ami tulajdonképpen csak az 1930-as években indult meg: hogyan lehetne aktív beavatkozással megakadályozni, hogy az emberek tömegei ínséges, közsegélyre szoruló helyzetbe kerüljenek. A szerző nagy tudományos apparátussal dolgozik, elsősorban az irodalomból, hisz különösen a két világháború közötti időből a szegénygondozásnak, szociálpolitikának könyvtárnyi irodalma született. Az értekezletek, tanfolyamok anyagát nyomtatásban is megjelentették, de nyomtatott beszámolók vitairatok is kiadásra kerültek. Itt említem meg, hogy nem egyenletesen foglalkozik a különböző értekezletek és tanfolyamok publikált anyagával. Részletesen, olykor kritikailag ismerteti az 1939. évi közigazgatási továbbképző tanfolyam (szociálpolitika) előadásait, azonban — bár említi — röviden napirendre tér a vármegyei szociális tanácsadók és közjóléti előadók 1939 februárjában Pécsett tartott konferenciájáról kiadott vaskos kötet felett. A Mártonffy Károly által szervezett szociálpolitikai tanfolyamon a hivatalos Magyarország tekintélyes képviselői szólaltak meg, közölték sokszor magvas, számos részletben előremutató, de egészében óvatos, a fennálló gazdasági rendbe beilleszkedő álláspontjukat és terveiket. Pécsett az Esztergár Lajos köré csoportosuló „ifjú titánok" tártak fel olykor forradalmi élességű problémákat, mondtak kritikát meglevő intézmények 2 Tág értelemben ugyan beletartozik a szegénygondozás is a szociálpolitika fogalomkörébe, mégis érdemes idézni a korabeli megfogalmazást, hiszen csak így érthető a kérdés külön kezelése, illetve a tárgykör mellőzése a szociálpolitika általános kérdéseinek tárgyalásakor. „A szegény-ügy az önfenntartáshoz legszükségesebb eszközöket bocsátja az egyén rendelkezésére. Ezzel szemben a szociálpolitika azokat az eszközöket keresi, amelyek lehetővé teszik, hogy a modern államokban uralkodó jogegyenlőség dacára is létező vagyoni különbségek és ezzel együttjáró súrlódások eloszlattassanak. A szegény-ügy a múltnak káros következményeit igyekszik eltüntetni, a szociálpolitika pedig a káros következmények beálltát igyekszik megakadályozni, megelőzni... A tökéletes szociálpolitika tehát elsorvasztja, szinte feleslegessé teszi a szegény-ügyet, a szegény-ügy terjedelme fordított arányban áll a szociálpolitika tökéletességi fokával." (Dr. Antall József: Az „Egri Norma" vagy újabban „Magyar Norma" néven szereplő szegénygondozás ismertetése. Szociálpolitikai Előadások, 1937. Országos Szociálpolitikai Intézet. Budapest, 1938. II. köt. 552.).
