Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Merényi Oszkár: Berzsenyi Dániel (1776—1836) betegségei és halála

Másrészt Kölcsey iránti, megvetéssel elegyedett haragja miatt Berzsenyi igyekszik redukálni e kritikának reá tett hatását, hiszen „Észrevételek" c. feleletében — úgy érzi — megsemmisítette ellenfele kifogásait. A valódi fordulat tehát a költő beteg állapotában az 1817-i Kölcsey-kritika után következett be, amit Berzsenyi így jellemez 1820-ban írt, már idézett levelében: „Igen is tisztelt Férjfiú, én még élni kezdek ugyan újra, de lelkem régen megholt s annak helyét, egy új, ismeretlen lélek szállotta meg, mely sötét és hideg, mint az éj és nyugodt, mint a sír." Ez tehát az 1817 után bekövetkező állapot betetőzésének jellemzése, amiről utóbb két költeménye is szól. („Barátimhoz", „Honnát van...") Volt-e oka a költőnek megsértődni a Kölcsey-kritika miatt? Mai álláspontunk szerint volt. A bírálat aránytalanságai, tévedései, a szűkkörűség vádja, a poétái pálya befejezettségének rideg és egyáltalán nem indokolható jóslata, a ma remekműveknek tartott költői leveleknek korcs műfajként való megítélése, Berzsenyi rímes verseinek Tinódi együgyű rímeléséhez és utcai énekekhez való hasonlítása: minden mélyen megsebezte a költőt. Ehhez járultak az elmaradott feudális művelődési viszonyok, amelyek között az ellenkritika nem bontakozhatott ki. 4. A KÖLTŐ HALÁLÁNAK ELŐZMÉNYEI ÉS KÖRÜLMÉNYEI 1817 és 1820 között a költő, orvosai tanácsára, lemond minden komolyabb szellemi tevékenységről. Még 1820-ban is beszél a fülében hangzó „halál-harang"-ról, tehát súlyos vérkeringési zavarai is lehettek. Főleg a budai és balatonfüredi fürdőzésekkel gyógyíttatja magát. (1817 után más orvosi kezelésről nem tudunk.) Betegségéről csak néha-néha emlékszik meg akkor barátjának, Döbrentei Gábornak írt leveleiben. Élete utolsó 16 évét a Kölcseynek írt újabb Antirecensióval és esztétikai elméletek kidolgozásával tölti, amelyeknek értékét csak újabban méltatják. Költői sérelme és testi betegsége összefüggéséről megrendítő vallomás A füredi kúthoz írt versében : Japet fiának sassá dulá vesém S a mennyből kihozott szikra emésztve ölt... Itt tehát Prometheus sorsával (az igazságtalanul szenvedő alkotó-költő végzetével) hozza kapcsolatba betegségét és tragédiáját. 1835 decemberében már baljóslatúan szólt állapotáról: „Míg pénzemben tart, Budán fogok fördeni, mert az idén nagyon megrezzentett hypochondriám vagy valami májfájásom, s nem merem többé a fordest elmulasztani. De egyébiránt is ottan tudok legnyugodtabban dolgozni s reménylem, ott el is tudom munkámat az új kiadásra készíteni.'''' (Döbrcnteinek írt utolsó levele.) Sajnos, ez a reménye már nem teljesült. 1836. febr. 24-én, nyolc napi szenvedés után váratlanul meghalt. 60 esztendős volt. 1936-ban még alkalmunk volt látni az utolsó napokban kelt orvosi recepteket, sajnos, ezek a költő könyvtárával és egyéb irataival együtt 1944—1945-ben megsemmisültek, így csak magát a folyamatot tudjuk lényegében rekonstruálni: „A költő 1836. febr. 16-án lett rosszul. Az e napon készült „recept" (helyesebben