Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Merényi Oszkár: Berzsenyi Dániel (1776—1836) betegségei és halála

rendelés) az ő írása. Étvágytalanságban szenvedett, lázas volt; mályvalevélből és Sambucca-virágból készült orvosságot küldött neki — kérésére — Fiedler, marcali gyógyszerész. Febr. 17-én Hojfmann-cseppeket kapott s különböző pilulákat gyomorfájás ellen. A beteg fájdalmai egyre növekedtek. Hűléssel járó oldalszúrások ellen csillapító bedörzsöléseket kap, majd ópiumot és Belladonnát. Febr. 19-én bukkan fel az első orvos neve: dr. Kozma. (Teljes neve nem olvasható.) Ő köhögésenyhítő gyógyszereket rendel, úgy lászik, az elhatalmasodó tüdőgyulladás ellen. Ekkor újabb két orvos jelenik meg a beteg költő ágyánál: dr. Csorba József és dr. Grünhut. Febr. 20-án szíverősítő gyógyszerekre van szükség. Febr. 21-től 24-ig egymást érik a receptek, amelyek az egész szervezet súlyos megtámad tatásáról tanúskodnak. Az utolsó rendelvény »citissime« (a legsürgősebben) jelzéssel volt ellátva. Tüdőgyulladás, szívgyengeség, súlyos vérkeringési zavarok, szélhűdés ölték meg a költőt.'''' (Berzsenyiről írt művem 1938. 61—62.) Halálos ágyán tanúsított magatartását fia, Berzsenyi Farkas a következőkben írja le: „Néhai édes atyám már előbb álmatlanságban s gyomorgörcsökben sokat szenvedvén, lábain kezdődött és lépcsőnként a test fellebb részeire szétterjedt szélütés következtében hunyt el ápoló kezeink között 8 napi súlyos szenvedés után, a közelgő elmúlástól mit sem tartva, velünk és orvosaival az utolsó percig férfiúi szilárdsággal, nyugalmas lélekkel beszélgetvén.'''' (Döbrentei Gábor közlése.) (Egy jellemző apró feljegyzés maradt ránk ez utolsó napokból. Cseppet sem reszkető, sőt teljesen szilárd vonásokkal írja a költő 1836. febr. 22-én, tehát két nappal halála előtt utolsó „comissio"-ját (megrendelő céduláját) a marcali boltoshoz: „legjobb gyenge dohányt, öntött gyertyát, édes mandolát és rizskását" rendel oly nyugodt, kaligrafikus írással, amely legszebb levélíró napjaira emlékeztet...) Egyszerű falusi temetés jutott osztályrészéül a kor egyik legnagyobb költőjének. Falusi pap szokványos, „létániás" rigmusai búcsúztatták. (Kölcsey híres Emlékbeszéde csak később, egy akadémiai ülésen hangzott el egy másik előadó ajkáról...) Sírját 1944-ben feldúlták. Dr. Entz Géza egyetemi tanár 1945-ben csupán a költő állcsontját jelentette ki hitelesen megmaradottnak. Hamvait „szétszórták a szelek", s sírjába tett ékszereit (aranyláncát, gyűrűjét) ellopták a tolvajok. Életműve azonban érinthetétlenül, halhatatlanul maradt ránk. Résumé Dániel Berzsenyi (1776—1838) est toujours un „classique vivant" de l'histoire de la literature hongroise. Oszkár Merényi, le monographe de Berzsenyi, recueillit dans cet article les documents concernant les connaissances hygiéniques du poète, ses maladies et sa mort. A la suite d'une critique imbue de préjugés et d'erreurs par Ferenc Kölcsey, autre poète et écrivain illustre de l'époque, Berzsenyi entra dans un état nerveux tellement critique que ses médecins lui défendurent tout travail intellectuel pour la période entre 1817 et 1820. Oszkár Merényi comme critique littéraire ne fait que faire connaître les documents — en exposant des explications données jusqu'ici par les critiques littéraires —, sans entreprendre de diagnostiquer la maladie. O. MERÉNYI, Dr. phil. C. Se. Budapest, Luther u. 4/6, Hungary, H1087