Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Merényi Oszkár: Berzsenyi Dániel (1776—1836) betegségei és halála

Ennél nagyobb érdeklődésre számíthat az akkori orvostudomány megítélése és a költő gyógyítási módja szempontjából Berzsenyinek az a nyilatkozata, amikor Kazinczy az őt és családját sújtó betegségekről panaszkodik: „Keresd fel, kérlek, nyavalyátok okát, s tanuld ki, miben sértettétek meg a szent Természetet, s engeszteld meg azt... A gazdagoknak többnyire adás asztal és a heverés a veszedelmek. Ezek a természeti erők harmóniáját megbontják: némely erők igen munkálkodhatnak, némelyek ellenben igenis kevéssé gyakoroltatnak. E szerint az ő munkájokban egyarányúság nem lévén, a nedveket rosszul elegyítik, melyek ha egyszer a kívántató rendes vegyülést elvesztik, megromlanak. Nem ez-e a bajotok! Ha ez, éljetek, kérlek, mindenek felett az én együgyű praescriptiómmal, mely nem egyéb, mint — diaeta és mozgás. Grófnéd kertészkedjen, Te pedig lovagoljál. így nyavalyátok okát elháríthatjátok, melyet egyébiránt semmi orvossággal el nem háríthattok. A hólyagvonásnál hathatósabbnak gondolnám én az igen meleg izzasztó fürdőt. Ez nemcsak a bőr alját s a testnek némely részeit tisztítja, hanem az egész testet: ez a legbelsőbb edényeket felforralja, és azokból felolvasztó forrása által minden mérget a nem-rokon részeket elválaszt és kihajt. Én ennek csodálatos hasznait tapasztaltam.'''' (1810. szept. 1. Kazinczy Gábor kiadása szerint. 92.1.) S valóban, a költő komolyabb betegségéről egészen 1817-ig nincs hír. 2. AZ 1817 ELŐTTI KORSZAK „EGÉSZSÉGÜGYI" PROBLÉMÁI A KÖLTŐ ÉLETÉBEN Amit előbb mondottunk, nem jelenti azt, hogy a költő egészsége egészen problémamentes volt. Minthogy azonban e kérdések tüzetesebb vizsgálatához olyan adataink nincsenek, melyekben orvostudományi szempontból „fogódzókat" találhassunk, s inkább irodalomtörténeti vonatkozásúak, itt inkább csak érintjük őket. Ilyen az átöröklés kérdése, amely szerint felvetődik az a probléma, hogy a költő „érzelmessége" nem a német „beütésű" édesanya, Thulmon Rozália öröksége-e? Egyesek abból a körülményből, hogy a költő félbeszakította tanulmányait — alaptalanul — kisebbrendűségi érzés meggyökereztetését következtetik ki. Felmerül a költő hallgatásának problémája is 1802 és 1808 között. Kazinczy Ferenc 1802-ben felfedezi Berzsenyi nagy költői tehetségét, közvetve üzen is neki, Berzsenyi azonban csak 1808-ban jelentkezik verseivel. Vannak — szerintünk elhibázott — nézetek a költő alkotóerejének folyamatos hanyatlásáról is 1808—1817 között, ami azonban könnyen cáfolható. Mindezek olyan problémák, amelyeknek megvitatása nem tartozik szorosan az orvostudomány kérdései közé, azért ezeket itt nem tárgyalhatjuk. Annál fontosabb azonban a költő megbetegedésének ténye 1816- és 1817-ben. 3. BERZSENYI BETEGSÉGEI Berzsenyi e betegségeiről a következőképpen nyilatkozik 1820. dec. 13-án, Sopronból Kazinczyhoz írt levelében : „Nyavalámnak okai egy chinával elfojtott epehideg s egy veszedelmes feldülés, melyben