Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Merényi Oszkár: Berzsenyi Dániel (1776—1836) betegségei és halála

BERZSENYI DÁNIEL (1776—1836) BETEGSÉGEI ÉS HALÁLA MERÉNYI OSZKÁR „élő klasszikus" iránti egyre növekvő érdeklődés időszerűvé teszi, hogy a betegségeivel kapcsolatos tényekkel és feltevésekkel is foglalkozzunk. Életének titokzatos körülményei, egyéniségének bonyolult volta következtében megbízható adatok híján nagyobbára csak pszichikai és biológiai feltevésekre vagyunk utalva. Ezekről szólunk néhány szót a következőkben. 1. BERZSENYI NÉZETEI AZ ORVOSTUDOMÁNYRÓL Az orvostudományról, illetve annak egyik klasszikus képviselőjéről: Galenusról először a Káldi Pálhoz írt versben szól a költő, amikor (1804 körül) az ifjúság, a „virágkor" múlandóságát siratja: íme, lassanként lefoly a virágkor... Elrepül tőlünk, soha vissza nem tér! Sem Galenusnak tudományi titka, Sem kegyességünk ezer ádozatja Vissza nem adja. Időrendben másik megnyilatkozása Kazinczyhoz írt levelében olvasható (1809. márc. 12.), amikor a széphalmi barát soraira válaszol (amelyekben az gyermekének korai halálát siratja s arról a fájdalomról beszél, amelyeket ez alkalommal érzett): „Az én gyermekeim, Lidia, Farkas, Antal Salzmann javallatinak becsületére váltak. .., valamint magunknak, úgy ezeknek is csupa víz az italuk, orvosságok a szabad levegő, mindenik két esztendeig, sőt tovább is szopta az anyai tejet, egyszerre elválosztani szabad nem volt, hanem lassanként, kicsinyenként, hogy se az anya, se a gyermek a nagy változást meg ne érezze; eszerént nevelvén még halottam nem volt." Itt a „Salzmann javallati" kitétel érdemel említést egészségügyi szempontból. Chr. G. Salzmann (1744—1811) nem volt ugyan orvos, hanem vallásos szellemű pedagógiai író, akinek fő művére: „Anweisung zu einer vernünftigen Erziehung der Kinder" (1796) hivatkozik Berzsenyi. Ebben a szerző egy gyermeknek Conrad Kiefernek a neveltetését mondja el születésétől vőlegénységéig. Világos, érthető, népszerű stílusban szól a mértékletes, természetes és munkás élet nevelési eszményeiről s az ezek szerint való nevelés módjairól.