Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére

A szociológiai felmérések sokasodtak. A népi írók természetesen szintén nagy figyelmet szenteltek a közegészségi viszonyoknak. Hangok hallatszottak jobboldalról, hogy az újjászervezendő magyar orvosi és közegészségügyi szolgálatban eugenikai osztályra is szükség lesz.

170 Szerintük az addigi „evolúció" helyett ,,mutació"-ra kerül majd sor a nemzedéki váltással. A németországi eugenikát igényelték a hazai egészségvédelemben 1936-ban.

171 Egyes riportokban rámutatnak az igazságtalan magyar birtokviszonyokra, mint a bajok gyökerére. Ilyeneket a szélsőjobboldalról érkező szociális frázisok között is gyakran hangoztattak, ígérgetve a földbirtokreform valamilyen formáját. A Népszava 1936-ban a karitatív jellegű közétkeztetések ellen szólalt fel: „Hárompengős hetibér és korpakenyér az egyik oldalon. Zöld kereszt akció a másikon. Nem egyszerűbb volna az apa számára munkát teremteni és a munkát értéke szerint megfizetni?''''

112 A Zöldkeresztes cukor osztásról pedig ugyancsak a Népszava így írt: „Ezt is megértük. A magyar nyomorúság megtermi a receptre adott cukrot" és hozzátette még, „százezrek nem kapják ezt sem."

113 Támadták a központosítási törekvéseket is: „Nem tudom elképzelni, hogy az államosított orvosi karral a vármegye közegészségügyi érdekeit meg lehetne védeni" — idézik a pestmegyei alispán egyik kijelentését.

174 Volt persze igen sok olyan megnyilatkozás is, amely a követett egészségpolitika vonala mellett állt ki. 1935. augusztus 6-án Johan Béla államtitkári kinevezésének nyilvánosságra hozatalakor Féja Géza meleg hangon méltatta az eseményt.

175 „Mégis nőtt reformvirág ebben az egyetemes aszályban" — állapította meg. 1936-ban pedig a Kis Újságban az OKI munkájával kapcsolatosan ez jelent meg: „Csodálatos, hogy nálunk a csendes működés ne eredménytelenséget takarjon, hanem komoly munkát jelentsen."

1

'

6 A háborús esztendőkben a sajtó kritikája mind bal- mind jobboldalról elsősorban a közegészségügyre fordítható összegek keveslésében nyilvánult meg. A két világháború közötti évtizedek egészségvédelmi törekvései az akkor már általánosan felismert, társadalmi méretű súlyos közegészségügyi helyzet megjavításának kísérletét jelentették. Ennek megvalósítására egy központilag irányított, a hatósági orvosi hálózatra épülő egészségvédelmi szervezet létesült, amely nélkül a koordinált, tervszerű munka elképzelhetetlen volt. Ilyenformán az ország lakosságának egy része belekerült az egészségvédelmi politika hatókörébe. Sajnos korántsem oly mértékben, mint az kívánatos lett volna. Az OKI működésének súlypontja éppen a vidéki munkára, a hazai egészségvédelemnek addig teljesen elhanyagolt területére került. Ezt az úttörő tevékenységet nagy 170 Hévízi T.: Nemzeti Figyelő 1934. XI. 18.; Somos E.: Nemzeti Figyelő 1935. IV. 28. 171 Csík L.: Magyarság 1936. 1.16. 172 Népszava 1936. 1.11. 173 Népszava 1936. I. 25. 174 Népszava 1936. II. 14. 175 Féja G.: Magyarország 1935. VIII. 6. 176 Kis Újság 1936. I. 28.