Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére
szakértelemmel, a roppant jelentőségű ügyhöz méltó odaadással és felelőséggel végezték. Az adott társadalmi-politikai-gazdasági tényezők által leszűkített keretek között, különböző objektív és egyéb nehézségek ellenére, értékes, sok vonatkozásban tartós eredményeket értek el. 177 Ezek között a legfontosabbak közé tartozott az, hogy országszerte sokfelé a legszegényebb földművelőkben is valamiképpen felkeltették a magasabb hygienes igényeket, és megvetvén ennek a szolgáltatásnak anyagi, szervezeti alapjait, ráébresztették az állami és társadalmi vezetőket e munkák állandó kötelezettségére. Ami pedig az általánosan magasabb egészségügyi színvonal elérését és megtartását illeti, annak feltételeit átfogó történeti-társadalmi változásoknak kellett megteremteniük, így látta ezt Erdei Ferenc is, az akkori vidéki viszonyok kitűnő megfigyelője, aki e problémáról így vélekedett. „A falusi szegénységnél a paraszthagyományokon felül a tehetetlenség is növeli az élet veszedelmeit és csökkenti az orvoslás veszedelmeit. A falusi egészségügyi gondozás ugyan legnagyobbrészt velük foglalkozik, azonban gyökeres javulást — kivéve a gyermekhalandóság csökkenését — nem tud elérni köztük. Nem, mert nem az orvosság hiánya és a gondozás fogyatékossága a fő oka betegségeinek, hanem emberpusztító életmódjuk. Számukra az egészségpolitika egyenlő a társadalompolitikával és gazdaságpolitikával. Addig csak kirívó sebeiket lehet orvosolni, vagy azt is csak elkendőzni" 11 * Summary Collective safeguarding of public health and protection from epidemics in an organized form started between the two world wars in Hungary. The antecedents draw back to the last quarter of the 19th century when József Fodor, the first professor of public health in Hungary, elaborated several valuable, modern sanitary measures and proposed to establish an institution that should serve as a basis of public health. His conceptions and plans, however, could not be realized but in fragments under the given social and economic conditions. Fruitless initiatives for the same purpose took place also in the first two decades of the 20th century. The Hungarian Soviet Republic (1919) during its few month existence introduced several progressive sanitary measures which, however, because of the brevity of time could not make their influence felt. In the political atmosphere of the ensuing right-wing reaction, some progressist Hungarian physicians kept on trying to improve the very bad sanitary conditions of the after-war period. Eventually in 1927, with the contribution of the Rockefeller Fund, the nice building of the National Institute of Hygiene with its up-to-date equipment was built up and housed the scientific and directive apparatus of the new sanitary organization. The main tasks of the Institute were the following: lab examinations for the practical work of health protection and related researches, the training of doctors and nurses, and the direction of field work by giving expert advice to stations for the protection from epidemics and to the state medical system. 177 Johan B. : Gyógyul a magyar falu Bp. 1939. 178 Erdei Ferenc: Magyar falu Bp. 1936. 191.
