Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére
is folytatott gyakorlaton kívül új elemet jelentett ebben a fogászati ellenőrzés. 129 Ez részben a rendszeres fogápolás propagálására adott alkalmat, részben lehetőséget nyújtott a szükséges fogkorrekció elvégzéséhez — legalábbis az esetek többségében. Erre az egészségvédelmi munkára nagyon megérett a helyzet. 130 A gyermekek 90%-ánál találtak valamilyen kóros fogászati elváltozást. A falusi gyermekek egy százaléka volt valaha fogorvosnál. A falusi iskolafogászatra két út nyílt. Vagy iskolafogorvosi központok létesítése nagyobb helységekben, azzal a rendeltetéssel, hogy az odaszállított gyermekeket megszűrjék, illetve ellássák, vagy az iskolafogászati intézményt kellett az iskolákhoz elszállítani. Az utóbbi megoldást választották. Mozgó iskolafogászati ambulanciákat hoztak létre. A felszerelést három ládában helyezték el, ami szekéren is szállítható volt. Egy ilyen mozgó rendelő egy év alatt kb. 1000 gyermekfogászati beavatkozást volt képes elvégezni. 1932-ben a falvakban 14 ilyen mozgó iskolafogászati ambulancia működött. A falusi iskolafogászat létrejöttében és segítségében jelentős szerepe volt Szabó József professzornak és Oravecz Pálnak. 131 A gödöllői első iskolafogászat szervezője és vezetője Hamar Pál volt. A vizsgálatok során talált defektusokról írásban vagy a védőnő útján értesítették a szülőket. A korrekciókat a jómódú szülők esetén a magánorvos, szegényeknél a hatóság által megbízott orvos tartozott elvégezni. A tapasztalat azonban az volt, hogy a jómódúnak minősített szülők közel háromnegyed része nem hozatta rendbe gyermeke fogazatát. így a szegény sorsúak, akiknél ingyenesen végezték a korrekciót, jobban jártak. Az iskolafogászat az iskolaorvosi szolgálatnak csupán egy részét tette ki. A járási vagy helyhatósági orvosnak minden iskolát évenként többször meg kellett látogatnia. Minden gyermeket iskoláztatása ideje alatt háromszor: az első, a harmadik és a hatodik osztályban részletesen meg kellett vizsgálnia. E vizsgálatok eredményeként szomorú tények tárultak fel országszerte. Soós József monorpusztai iskolás-vizsgálataiból 132 kiderült, hogy a gyermekeknek csak 44,7 %-a érte el a korának megfelelő súlyt, 13,2% szenvedett légzőszervi betegségben, 10,6% szemészeti, 7,9% idegrendszeri, 4% bőrgyógyászati, 5,3% gyomor-bél-bántalmakban. Egészségesnek volt mondható az iskolások egynegyed része. Békéssámsonon a vizsgáltak 94,6%-ánál találtak valamilyen kóros elváltozást. Füzesgyarmaton a gyermekek 27 %-át találták egészségesnek. 133 Az OKI antituberkulotikus munkájának vezetője, Petrányi Győző 1934-ben Szegeden és környékén 17 000 gyermek gümőkóros fertőzöttségét vizsgálta. Megállapította, hogy a fertőzött gyermekek csupán 38 %-ban akvirálják a betegséget otthonukban, többségük az iskolában fertőződött. 134 129 Johan B.: Egészségvédelem. 1929. 11—12. 6.; Johan B. : Iskolafogászati Továbbképző Tanfolyam kiadv. 1935. 278. 130 Hamar P.: Népeü. 1928. 20. 1427.; Hamar P.: Fogorvosi Szemle 1933. 98.; Bartha I.: Népeü. 1942. 18. 1149. 181 Oravecz P.: Stomatologiai Szemle 1938. 73. 132 Sós J.: Népeü. 1936. 3. 124. 133 Féja G.: Viharsarok Bp. 1937. 131 Petrányi Gy.—Varga T.: Népeü. 1934. 15. 995.
