Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére

hazánkban épp úgy mint külföldön nem divat, nem egy két embernek érdeklődése, nem is a külföldi adományok délibábja váltotta ki, hanem a nemzet élniakarása." Az avatásnak széleskörű sajtóvisszhangja volt. A Budapesti Hírlap cikkírója többek között megemlítette, hogy „az új ápolónő és védőnőképző az elszegényedett középosztály leányainak nyitott kaput."

35 A MINTAJÁRÁSOK ÉS A VIDÉKI EGÉSZSÉGVÉDELMI MUNKA 1927-ben Gödöllőn szervezték az első egészségügyi mintajárást.

36 Ennek célja, ahogyan a Népszava kommentátora ebből az alkalomból megállapította: „Mindazt a hygienet, amit a tudomány a falu rendelkezésére bocsáthat, meg kell honosítani."

31 A mintajárásoknak, amelyeknek létesítményeit a Zöld Kereszt jelzéssel látták el, az új típusú faluegészségvédelmi munka modelljeként kellett szolgálniuk.

38 Ezekben a járásokban a hatékony munkához biztosították a főszolgabíró támogatását. Lehetővé tették, hogy a járási tisztiorvos tanácsadási jogköre gyakorlatilag az intézkedési jogkörig emelkedjen. Ez a jog egyébként az első fokú egészségügyi hatóságot illette. A járási tisztiorvosnak kiemelt fizetést biztosítottak, de lemondatták a magángyakorlatról. Beosztottként dolgozott vele 2 majd 3 védőnő, egy irodai tisztviselő és egy egészségőr. A mintajárási munka megindításával egyidejűleg épült az egészségház, új iskola, iskolafogászati rendelő. A Stefánia Szövetség és a Vöröskereszt aktív egészségügyi propagandát fejtett ki, falusi főzőtanfolyamot szerveztek. Minderre élénk társadalmi visszhang keletkezett. A szükséges anyagi fedezetről részben a Rockefeller Alapítvány gondoskodott, melynek hozzájárulása azonban idővel csökkent, fokozatosan átengedve e kötelezettséget a különböző miniszteri tárcáknak és a helyi hatóságoknak. A munka bázisa az egészségház volt, melyben az egészségvédelem különböző ágazatai működtek. Ilyet eleinte csak a járási székhelyen létesítettek. Szükségesnek bizonyult azonban, hogy falusi egészségházak is épüljenek, ha kisebb méretben és egyszerűbb kivitelben is. Ebben a tekintetben mindig a reális lehetőségekből indultak ki. Gyakran előfordult, hogy vályogházak szolgáltak e célra. Ilyenkor legalább arra törekedtek, hogy a falak kő vagy betonalapra kerüljenek, a tető és a szigetelés megfelelőek az ablakok pedig elfogadható méretűek legyenek. A zöldkeresztes egészségvédelmi munka alapegysége tehát az 1—2, esetleg 3—4 szobából álló egészségház volt, amelyet községekben és falvakban általában a községi vagy a körorvos vezetett. A munka nagy részét pedig az általános egészségügyi védőnő látta el. A területen folyó közegészségi és egészségügyi rendészeti munkának a veze35 Budapesti Hírlap 1930. okt. 26. 36 Johan B. : Népeü. 1928. 20. 1423. 37 Népszava 1927. LX. 29. 38 Johan B.: Község fejlesztés 1930. 8. 3.; Scholtz K. : Egészségvédelem 1930. 1—2. 1.; Johan B.: Közigazgatási Évkönyv 1934. 34.; Johan B.: Egészségpolitikai Szemle 1935. 89.; Johan B.: OH 1938. 11. 235.