Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére

tője a tisztiorvos, aki ha a gyakorlatról lemond, egy vagy több védöintézmény közvetlen vezetésével is megbízható. Az egészségvédelmi munka célja vidéken lényegében a családok szemmel tartása, egészségvédelme volt. Az adatfelvételből, szűrővizsgálatokból valamint szükség szerinti gondozásból állt. A szűrések folyamán betegnek talált tehetősebb páciensek kezelése a továbbiakban nem volt állami orvosi feladat, a szegényeké azonban igen. A mintajárásokban a csecsemő, az iskolás-gondozás és az antituberkulotikus védelemmel kezdődött a munka. 1931—32-től kezdték a zöldkeresztes anyavédelmet is szervezni. A terhességellenőrzés nehéz feladat volt, mert különösen a sokgyermekes parasztasszonyok nem jöttek el a rendelésre. Ezen próbáltak segíteni az ingyenes tej és cukorosztási akciókkal. Ez azt jelentette, hogy a terhesek havonta 15 1 tejet és egy kg cukrot kapnak, de csak akkor, ha a terhesvizsgálatokon és tanácsadásokon részt vesznek. E vizsgálatok kiterjedtek az anya Wassermann-vizsgálatára is. Ennek során két százalékos fertőzöttséget találtak. A megindított specifikus gyógykezelés évente kb. 4000 magzat megmentését jelentette. 1939-ben 148 vagon cukrot osztottak ki ingyen a falusi lakosságnak. Az egészségvédelmi akciókat általában igen taktikusan, a helyi adottságok szemmel tartásával igyekeztek végezni. Az elv az volt, hogy nem szabad egyszerre a magas egészségügyi követelményekkel fellépni. Türelemmel kell közeledni és az igények ébresztésével lehet előbbre jutni. Vonatkozott ez a fürdetési akciókra, az iskolafogászati kezelésekre, az oltásokra egyaránt. A mintajárások hálózata fokozatosan terjedt tovább. A gödöllőit követte a mezőkövesdi, a berettyóújfalusi, a váci járás. Ezeknél még igénybe vették a Rockefeller Alapítvány támogatását. A gesztesi és sziráki járásokban teljesen a helyi hatóságok illetve községek anyagi erejével indult a munka. 1935 nyaráig 278 község 400 000 lakosát részesítették zöldkeresztes típusú anya— csecsemő, iskolaegészségügyi és antitbc. gondozásban. Ezen felül 300 000 ember egészségvédelmét szervezték meg, az anya- és csecsemőgondozást kivéve; ezt a feladatkört az akkor még külön működő Stefánia Szövetség végezte. 1935-ben 12 mozgó fogászati rendelőegység járta a falusi iskolákat, és végezte az iskolásgyerekek szakvizsgálatát, kezelését. A nagyobb falusi egészségházakban is szerény de célszerű fürdőket létesítettek, legalább zuhanyozási lehetőséggel. Sok helyen rendeztek be falusi elkülönítő házat. Nyáron és ősszel főleg a typhusos betegek használták, télen a gümőkóros betegeket helyezték el bennük. A tbc-sek otthoni elkülönítésére egyébként egyszerű, gyorsan összeállítható faháztípust dolgoztak ki,

39 melyet sorozatban hoztak forgalomba. Ezek melegebb időjáráskor jól beváltak. Propagálták, az otthonukban gondozott gümőkóros betegek tej ellátására, a kecske tartását. 1935-ben létrehozták az első tanyai egészségügyi körzeteket (Röszke, Kistemplomfalu).

40 A zöldkeresztes egészségügyi védőnők egészségvédelmi feladataikon kívül betege39 Johan B.: Népeü. 1930. 1—2. 49. 40 Cavallier J.: Szegedi Új Nemzedék 1935. IV. 21. 13 Orvostörténeti