Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére
Állomás, a Stefánia, a Tbc és Venereás Gondozás, a Vöröskereszt, a különböző jótékonysági akciók. E tevékenységek, melyekre még később visszatérünk, nem voltak összehangolva és nem is voltak mindig szakszerűek. A múlt közegészségügyi szemléletére általában az voltjellemző, hogy a közegészségügy egyenlő a kórházüggyel. Ez a felfogás abból a nyomasztó tényből indult ki, hogy a rendelkezésre álló kórházi ágyak nálunk is messze elmaradtak a szükségletek mögött. Ennél is nagyobb volt azonban a lemaradás a megelőző egészségvédelmi munka terén. Ez utóbbi téma iránt akkoriban világszerte, így hazánkban is fokozódó érdeklődés mutatkozott. 21 A megelőző egészségvédelem programjának előtérbe kerülését erősen serkentette nálunk az a felismerés — mely a húszas és harmincas években hivatalos állásfoglalásokban érvként többször is elhangzott —, hogy a megelőző egészségvédelmi munka lényegesen olcsóbb, mint a gyógyító hálózat fejlesztése. 22 A gyógyító-megelőző tevékenység szükséges egyensúlya az akkori gazdasági-társadalmi viszonyok között nem jöhetett létre. Az adott körülmények között a szervezett kollektív egészségvédelem kialakítása jelenthette a lehetséges előrelépést a magyar egészségügyben. Az is egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a növekvő civilizációs szint, a nagyvárosok létrejötte új közegészségügyi veszélyeket teremt, és az egyén egészségét csak központilag irányított célszerű intézkedésekkel lehet megóvni (a vidékről származó élelmiszerellátás, a központi vízellátás, környezetvédelem stb.). Mindehhez megfelelő szakmaiszervezeti háttér vált szükségessé. Ezek a kérdések voltak napirenden, amikor elérkezett az OKI megvalósításának az ideje. 23 Minthogy az Országos Közegészségügyi Intézet lett a modern hazai hygiene elméleti és gyakorlati bázisa, célszerű lesz a továbbiakban ennek az intézménynek a tevékenységén keresztül bemutatni a korabeli magyar közegészségügyi viszonyokat. Az intézet felállítására, mint már érintettük, régóta gondoltak, erőfeszítések is történtek ennek érdekében. Az elképzelések megvalósításához azonban az akkori körülmények között nélkülözhetetlen volt az a külföldi segítség, melyet a Rockefeller Alapítvány nyújtott. A Rockefeller segélyek elve az volt, hogy a külső segítség csupán a kezdeti stimulust adja. Ez azután csökkenő mértékben folytatódik. A szükséges növekvő kiegészítések folyósítása az illető ország dolga. Selskar M. Gunn, az alapítvány európai exponense szerint Magyarországnak szüksége volt egy olyan intézetre, mely a közegészségügy tudományának, a gyakorlati közegészségtannak már alkalmazható eredményeit az orvosok számára könnyen hozzáférhetővé teszi. Véleménye szerint azonban az intézetet hazai erőkkel és helyismerettel kell felállítani. A Népjóléti Minisztérium felkérésére 1922-ben Liebermann professzor körvonalazta ezen intézet szervezetét. 1923 őszén már el is készültek az épület tervei. A Rockefeller iroda azonban akkor még úgy gondolta, hogy a magyar közegészségügyi viszonyokat tovább kell tanulmányozni, másrészt a pénz instabilitása miatt is halasztották a tervek megvalósítását. 21 Gortvay Gy.: Népeü. 1927. 17. 1087.; Weis I.: Népeü. 1924. 3—4. 50.; Weis I.: Népeü. 1924. 5—6. 83.; Gortvay Gy.: Népeü. 1925. 24. 854. 22 Johan B. : Népeü. 1928. 10. 603. 23 .Tohan B.: OH 1926. 8. 181.
