Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére

Rubikonját, de a maguk sokszor leszűkített társadalmi szemléletében ~— humanista terveket szőnek.'''' Valóban számos példa tanúsítja, hogy a két világháború közötti időszakban is mindig jelentkeztek progresszív törekvések a közegészségügy területén. Mindig voltak, a helyzet adta nehézségek ellenére, akik szakszerűen, szívósan a hatalmi szervek és a társadalom megfelelő befolyásolásával sikeresen munkálkodtak a magyar közösségi egészségvédelem megvalósításán. Ma már világos, hogy az akkori társadalmi-gazdasági viszonyok tehertétele, melyet az osztályérdekektől befolyásolt hibás és vétkes bel- és külpolitika tovább súlyosbított, csak korlátozottan engedte érvényesülni a jószándékú korabeli egészségpolitikai törekvéseket. Ennek ellenére, sőt mondhatni részben éppen az ellenállások által serkentve, fokozódó aktiválódás következett be mind az orvosi köztudatban, mind a közegészségügyi gyakorlatban. Ennek eredményeként jött létre többek között 1941-ben a közegészségügy államosítása. Az előző történelmi időszakok eredményei és kudarcai meghatározzák az utódok cselekvési kereteit, lehetőségeit, célkitűzéseit. A felszabadulás utáni magyar közegészségügyi helyzet, az egészségügyi politika is az előző évtizedek realitásából kellett, hogy kiinduljon. Már csak ezért is érdemes vizsgálat tárgyává tenni az addig megtett utat. AZ OKI LÉTESÍTÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI A hazai közegészségügy gyakorlati, oktatási és tudományos bázisának létesítésére már 1873-ban javaslatot tett az Országos Közegészségügyi Tanács.

2 Az egyetemi tanszék létrejött, a kutató és gyakorlati célú központi intézmény azonban nem. Ebben az ügyben újabb meddő kezdeményezések történtek 1890-ben, a Koch tuberculin kipróbálás hónapjaiban, majd 1899-ben (néhány pestis megbetegedés kapcsán). Jólismert, hogy akkoriban Fodor József, a közegészségtan első hazai professzora állt e kezdeményezések mögött. Az ő széleslátókörű, modern hygienes koncepcióit azonban a kormányzat ezirányú közönyével szemben csak töredékesen sikerült érvényesíteni. 1912-ben az Országos Közegészségügyi Tanács újabb javaslatára az intézet felállítása céljából, a belügyminisztérium tárgyalt a fővárossal telekvásárlás ügyében. Az intézet terveit Liebermann professzor a megfelelő hamburgi létesítmény példájára elkészítette, a kijelölt telekre azonban a Zita kórházat építették. Liebermann Leó

3 1916-ban kifejtette az országra váró feladatokat a közegészségügy terén. 1917-ben az országos egészségügyi nagygyűlésen

4 is kiemelt téma volt a népbetegségek helyzete. 1918-ban Müller Kálmán

5 tartott előadást az új közegészségügyi intézményről, mely egyesítené a laboratóriumi munka, a kutatás, az irányítás és a képzés feladatait. 2 Johan B. : Népeü. 1925. 24. 861. 3 Lieberman L. : OH 1916. 44. 598. * Népegészségügyi naggyűlés: OH 1917. 44. 595. 6 Müller K. : OH 1918. 31. 420,