Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére
Bittalan Gy. : A szervezett egészségvédelmi munka 183 A Tanácsköztársaság rövid időszakát a progresszív közegészségügyi intézkedések egész sora jellemezte. Ezt a témát a felszabadulást követően több értékes tanulmányban dolgozták fel (Dósa—Liptai—Ruff: A Magyar Tanácsköztársaság egészségügyi politikája Bp. 1959., Réti E.: A Magyar Tanácsköztársaság egészségügye — Orv. Tört. Közi. 1969. 48—49.). Az elmaradottság és a háború következményeként kialakult igen rossz közegészségügyi helyzet azonban a Tanácsköztársaság leverését követő éles jobboldali légkörben is aktiválta a haladó orvosi közvéleményt. 1920-ban Liebermann 6 elemzi a szociális hygiene fogalmát. E tudományág művelője „vizsgálat tárgyává teszi azon aetiológiai tényezőket, melyek az emberi társadalom állapotának és szervezetének szüleményeid Genersich 7 1921-ben írja: Révedtünk és mulasztottunk, mint sok egyéb téren is. A közegészségügy a békeidők mostoha gyermeke volt. Az alárendelt helyzet azon megállapításban leli magyarázatát, hogy természettudományi gondolkozású politikusunk úgyszólván nem volt, hogy szakmánk legkiválóbbjai az országos politikától tartózkodtak és így befolyásuk közegészségügyünk fejlesztése körül kismértékben vagy egyáltalán nem érvényesülhetett.'''' Újból előtérbe kerül az egészségügyi minisztérium felállításának akkor már évtizedek óta többször visszatérő terve, 0 mely ezúttal sem valósul meg. Magyary-Kossa 0 a régi hazai közegészségügyi viszonyokról ír. Győry Tibor a proletárdiktatúra egészségpolitikáját kritizálta elfogultan és ellenségesen. 10 Népszerűsítő előadások hangzanak el a fertőtlenítésekről, oltásokról, a táplálkozás, ivóvíz és lakáshygiénéről. 11 Cikkek jelennek meg a golyvakérdésről, 12 alkoholizmusról, 13 a nemi betegségek elleni tennivalókról. 14 Demográfiai tanulmányokban már találkozunk az egyke-problémával. 15 A népegészségügyi szakirodalomban uralkodó helyet foglal el a gümőkór, 10 mint a legpusztítóbb hazai népbetegség. 1922-ben javasolják az antituberkulotikus 17 törvény elkészítését. A húszas évek kezdetének közegészségügyi viszonyait fejtegette 1927-ben Scholtz Kornél népegészségügyi államtitkár. 18 Megállapítja, hogy az egészségügy vezetői a világháború utáni években feszülten figyelték a statisztikai és demográfiai jelentéseket. „Aggódva és lehangoltan 1924-ig, reménykedve és bizakodóan a két utolsó évben, 6 Lieberman I..: Népeü. 1920. 1. 34. 7 Genersich A.: Népeü. 1921. 2. 55. 8 Szerk. : Népeü. 1921. 5. 155. 9 Magyary-Kossa Gy.: Népeü. 1921. 10. 325. 10 Győry T.: Népeü. 1920. 4. 169. (folyt.) 11 Uosvay L.: Népeü. 1921. 3. 80.; Csordás E.: Népeü. 1921. 9. 271.; Orsz. Közegészségi Tanács közleményei. : Népeü. 1921. 20. 696. ; Vas B. : Népeü. 1921. 7. 12 Nóvák M. : Népeü. 1924. 24. 542. ; Lieberman L. : Népeü. 1924. 20—21. 433. "Zemplényi 1.: Népeü. 1924. 22—23. 507.; Sombor L.: OH 1925. 2. 30.; Donath Gy.: Népeü. 1922. 13. 450. 14 Orsz. Közegészségügyi Egyesület Lmlékirata: Népeü. 1925. 11—12. 326.; Emődi A.: Népeü. 1926. 20. 1155. 15 Buday L. : Népeü. 1922. 8^9. 324. ; Gáspár J. : Népeü. 1926. 15. 812. 16 Tbc. Nagygyűlés. : OH 1921. 44—45. 398. ; Tbc Nagygyűlés. : OH 1925. 39. 941. ; Tüdűs K, : Népeü. 1922. 1. 12. 17 Báthory A.: Népeü. 1922. 12. 423. 18 Scholtz K. : Népeü. 1927. 1—3. 55.
