Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: A magyarországi orvostársaságok kialakulása és fejlődése a 19—20. században
megalakult a társulat, amelynek első elnöke Müller Kálmán lett. Vezetőségében találjuk Réczey Imrét (1896—1901 között elnök), Hochalt Károlyt, Schwimmer Ernőt, Hőgyes Endrét, Korányi Frigyest és a kor számos kiváló orvosát. A Közkórházi Orvostársulat valóban igen népszerűvé lett a fővárosban és a kórházi orvosok körében, amit bizonyít az is, hogy taglétszáma állandóan a fél ezer körül mozgott, átlagban — évente — 130—150 előadást tartottak, képviseltették magukat a hazai és külföldi orvoskongresszusokon (1897-ben Moszkvában, 1909-ben Budapesten). Kezdettől fogva szakosztályokat alakítottak ki, így már 1894-től működött a belgyógyászati, a sebészeti, a szülészeti és nőgyógyászati, a kórbonctani, orr-fül és gégegyógyászati és a gyermekgyógyászati szakosztály. 1894-ben alapították meg Semmelweis jutalomérmüket, amelyet évente ítéltek oda legkiválóbb előadójuknak. Tisztségviselőik sorában valóban kiváló egyéniségeket találunk, így — a már említetteken kívül — elnöki tisztséget töltött be a Társulatnál Genersich Antal, Ángyán Béla, Szontagh Félix, Gerlóczy Zsigmond, Sarbó Artúr, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsük. A századforduló éveiben a Közkórházi Orvostársulat a Budapesti Kir. Orvosegyesület mellett a legnagyobb taglétszámmal működő magyar orvostársaságnak bizonyult, amely országos szinten betöltötte a kórházi orvosok szakmai irányító testületének szerepét. Ugyancsak országos jelentősége szempontjából kell vizsgálnunk az 1885-ben megalapított Országos Közegészségügyi Egyesületet és az 1890-ben megalapított Országos Balneológiai Egyesület tevékenységét. E két egyesület viszont nemcsak orvosokat, hanem nem szakmai pártolókat is tömörített. így tevékenységük megoszlott, magukra vállalták a közegészségügy és a balneológia népszerűsítésének feladatát is. 24 Az 1885. évi Magyar Közegészségügyi és Orvosi Kongresszus — 1878. évi kezdeményezés alapján — határozta el a közegészségügy népszerűsítésének kiszélesítését, az az Országos Közegészségügyi Egyesület létrehozását a gondolat népszerűsítése, az egészségügyi felvilágosítás és ilyen tartalmú könyvek, füzetek kiadása érdekében. Az egyesület tevékenységét orvostudományi, technikai és közigazgatási szakosztályokban fejtette ki, 1888-tól négy területi szakosztályt is létesített. Tagja lehetett minden orvos és minden laikus, aki feladatának tekintette a magyar közegészségügy fejlesztését, ebben szerepet kívánt vállalni. Az egyesület első elnökének Trefort Ágoston vallásos közoktatásügyi minisztert választotta, majd e tisztségben Markusovszky Lajos, Korányi Frigyes, Fodor József, Müller Kálmán követték. Az egyesület adta ki az Egészség című havilapot, 1889-től külföldi tiszteletbeli tagokat választhatott a legkiválóbb európai közegészségügyi szakemberek sorából. Tagjainak létszáma általában 2000 volt. Az Országos Balneológiai Egyesület (teljes nevén: Magyar Szent Korona Országai Balneológiai Egyesülete) 1890. december 27-án az Országos Balneológiai Értekezlet határozatának megfelelően jött létre. Az egyesület célja a balneológiával összefüggő orvosi és természettudományi kérdések művelése, a hazai fürdő és ásványvizekkel kapcsolatos javaslatok előterjesztése és népszerűsítése lett. 25 Tagjai orvosok és jogi személyek, a rokontudományok művelői és öntevékeny pártolók lehettek. Tevékeny. 24 Kapronczay—Szemkeő: i. m.; Az Orsz. Közegészségügyi Kongr. Bp. 1885. 25 A Magyar Szent Korona Országai Balneológiai Egyesülete. 1891. évi évkönyv. Bp. 1891. (évenkénti sorozat.)
