Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Antall József—Kapronczay Károly: Toldy Ferenc az orvos

1824-ben Kassán át a Szepességbe és Galíciába utazott, visszajövet Eperjesen és Kassán tartózkodott. 1826-ban Móron, Lamberg gróf birtokán át Pozsonyba ment az országgyűlésre. Alapos felkészültséggel, hihetetlen szorgalommal dolgozott orvosdoktori értekezésén, amelyben az érverés élettanát tárgyalta. Ezzel kapcsolatban írta Bajzának 1828. november 10-én: „Gondold el, édes Józsim, hét hónapja lesz, hogy a pulsust nyaggatom, s még sem kész a munka. De reménylem, e héten elkészül. Latinul irtam. Compilatio, de nem csak compilatio, hanem combinatio is, és ha a mi orvosaink a tudománnyal gondolnának: nekik nagy becsű lehetne. Rendkívül való fontosságú dolgok foglaltatnak benne, mellyek még nálunk soha el nem voltak mondva, sőt Németországban is olly igen újak, hogy kevesen tudják igy.. ."

2 Toldy Ferenc áttanulmányozta az érverés régi és új szakirodalmát Galenustól kezdve az 1827-ben megjelent német, francia és angol nyelvű orvosi munkáig. Részletesen ismertette a különböző véleményeket, sőt szembeállította azokat egymással. Külön fejezetet szentelt a szív, az ütőér és a vér szerepének. Megvilágította az érverést az anatómia, a fizika és a kémia szempontjából. Munkája elmélyültségét és sikerét jelentette, hogy a legjobb kritikát kapta a számottevő német szaklapokban és Hecker orvostudományi évkönyveiben is.

3 Bugát Pál viszont a Tudományos Gyűjteményben

4 magyar nyelven is közölte Toldy disszertációját, megjegyzéseiben pedig kiemelte a szerző „könnyen felfogható és kellemes előadását", valamint azt, hogy „célját a szerző oly mértékben érte el, hogy neki az orvosi közönség tapsait meg nem nyerni nem lehet". Ugyancsak külön szólt az áttekinthetőség és a tartalmi gazdagság erényeiről, bár megjegyezte: „ezen értékes értekezés azt a kívánságot gerjeszti, vajha a szerző apathológiai viszonyokra is kiterjeszkedett volna". Nagy munka állott tehát mögötte, amikor 1829. június 24-én szemészmesterré, 30-án pedig orvosdoktorrá avatták.

5 A magyar nyelv elfogadtatására csak 1833-ban került sor a disszertációk megvédésénél. Győry Tibor szerint Flór Ferenc volt az első, akinek ezt lehetővé tették.

6 Toldy egyik levelében (1829. július 4.) viszont azt írja: „Én voltam az első mindeddig, ki magyarul is disputált. Jelen volt Gr. Széchényi, Fejér, az én Kisfaludym és Bártfaym, Waltherr, Vörösmarty, Stettner és más barátaim. .. .Adják az egek, hogy jót, igen sok jót tehessek embertársaimnak ezen a legszebb pályán, s hogy emlékemet egykor a jók áldása kövesse."

1 Egyetemi tanulmányai befejezése után Berlinbe utazott, ahol a téli hónapokban (1829—30) több neves orvostanár előadását hallgatta, tökéletesítette tudását. Sőt 2 U. o. 447—448. 3 Schuschny Henrik: Toldy Ferenc mint orvosi író. Bp. 1908. Klny. (Emlékkönyv Beöthy Zsolt születésének hatvanadik évfordulójára. Bp. 1908.); Hecker, H.: Handbuch der Inn. Medizin. I. Bd. Berlin, 1830. 119—121. 4 Bugát Pál ismertetése Schedel Ferenc disszertációjáról. Tudományos Gyűjtemény. 1830. IX. köt. 117—118. (A továbbiakban: TGY) 5 Hőgyes Endre: Emlékkönyv a Budapesti Tudomány Egyetem Orvosi Karának múltjáról és jelenéről. Bp. 1896. 142. 0 Győry Tibor: A budapesti orvostudományi kar története. Bp. 1935. 358. 7 Bajza—Toldy levelezés i. m. 456. Egyébként Győry is, Toldy is tévedett, mert az első magyar nyelvű orvosdoktori értekezést Terhes Benjamin írta 1822-ben. Vö. Réti Endre: Egykori doctori disszertációk. Bp. 1974. 3.