Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Antall József—Kapronczay Károly: Toldy Ferenc az orvos

gyakori vendég Hufeland, Osann és Rust professzoroknál. A legnagyobb hatással Hufeland volt rá, aki a belső betegségek gyógyításának volt előadója. A német orvostudományi irodalomban páratlan tekintélynek örvendett, a Makrobiotika című művét magyarra is lefordították (1825).

8 Bugát jellemezte a legjobban: „az eklektikusok kevés számához tartozik, kik minden iskolából, minden rendszerből azt, ami jó, elfogadják ... egy orvosi szisztémát sem vet meg általában, mely ezen nemes tudománynak tökéletesítésére ajánltatott, de egyet sem fogadott el vakon, mint az orvosok nagy része."

9 Toldy hazatérése után Hufeland több munkáját magyarra fordította. Berlin után látogatást tett Göttingenben, Bonnban, majd 1830. február 10-én Londonba utazott, ahol ugyancsak számos intézetet, kórházat, klinikát és szegényházat tekintett meg. Külön figyelmet érdemel Párizsban tett látogatása: itt szakkönyveket és egy sztetoszkópot vásárolt, majd beiratkozott egy tanfolyamra, ahol az orvosi diagnosztika új módszereivel, a kopogtatással és a hallgatódzással foglalkoztak. A látottakról naplót vezetett, tapasztalatairól kritikai megjegyzéseket tett. Itt is szorgalmasan látogatta a kórházakat és tudományos egyesületek üléseit, lelkes hívévé vált az egyesületi gondolatnak, a szaktudomány művelői társasági összefogásának. Még július 10-én, a forradalom kitörése előtt elhagyta Párizst, majd Genfen, Milánón és Pávián át Fiúméba ment, ahonnan már egyenesen haza vezetett az útja. Útjáról is küldött haza cikkeket, ismertetéseket. A Tudományos Gyűjteményben ismertette a „Magazin für die philosoph-medizinische, gerichtliche Seelenkunde" című würzburgi folyóiratot, amelynek bevezetőjében leszögezte, hogy „az a pszichológia, amely nem a fizikának, hanem a metafizikának része, s a lelket mint egy magánálló és nem szükségesen a testtel együtt, sőt csak ezzel és ez által éltető valamit tekinti, nem állapodhatván semmi bizonyos alapon, hanem csak a spekuláció légalkotmányain, minden következtetéseivel együtt nem egyéb, mint dialektikai álmok szövevénye."

10 A továbbiakban a lap egyes kiemelkedő cikkeit ismertette rövid kivonatban. Különösen figyelemre méltó az öngyilkossággal foglalkozó tanulmányhoz fűzött megjegyzése: „buzgón kell óhajtanunk, hogy a közönséges nevelésről minél inkább gondoskodjanak a nemzet atyái." A bűnözéssel és a börtönökkel kapcsolatban teszi a következő megjegyzést: „Dologházakat a bűnösök számára, hazám fiai! az emberiség kívánja ezt tőletek!" Ekkor bontakozott ki Magyarországon is az első vita a homeopátiáról. Toldy Ferenc miután értesült arról, hogy Hufeland Berlinben erről tartott előadást, hozzá fordult és kérte, hogy állásfoglalását magyarul is megjelentethesse. Hufeland — a Tudományos Gyűjteményben is közölt — nyilatkozatában megcáfolta azt a vádat, hogy a homeopátiával kacérkodik.

11 Bizonyos esetekben azonban használhatónak minősítette, már csak a tudományos gondolkodás és kutatás szabadsága nevében is. Közben azonban — 1830 szeptemberében — Toldy megérkezve külföldi útjáról, az írókat egymással éles ellentétben találta, Kisfaludy Károlyt pedig a halálos ágyán. Kisfaludy Károly betegségét később (1838-ban) Bugát Pál írta le, kegyeletből név nélkül — szifilisze volt. Kisfaludy betegségéről és egészségi állapotának romlásáról 8 Hufeland Kristóf Vilmány: Makrobiotika vagy az ember életét meghosszabbító mesterség. V. kiad. Buda, 1825. 9 Schuschny i. m. 5. 10 TGYII. köt. XIV. 1830. 102—109. 11 TGY111. köt. 1830. 209—215.