Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Szabolcsi adatok a pestisjárványok történetéhez

A XVII. SZÁZAD JÁRVÁNYAI Az 1622. évi pestis [26] idején Ceyl János doktorhoz [17] fordult tanácsért Sárospatakról Rákóczi György, a későbbi fejedelem. Az Ecsed várában [47] lakó orvos egyebek között a következő tanácsokat adta válaszlevelében: „Asszonyom ö nagysága regida gyanánt eszébe tartsa, hogy mostani eledele főképpen ecetes legyen, sült legyen és savanyú legyen, az minemű az egres. .. Az gyümölcstől igen kell magéit oltalmazni és ha valami dögös [fertőzött] helyen menne [Nagyságod], egy kicsiny spongyiát vagy ruhát mártsanak ecetbe és azt szagolja, ha száját, orrát, orcáját megkenik is vele gyengén, igen jő lészen." Az 1645. évhez kapcsolódik egy ritkaság számba menő szabolcsi adat. A Sárospataki Füzetek c. lap pótlékot [5, 52] közölt 1861-ben a szatmárnémeti és a szatmárhegyi ref. egyház iskolatörténetéhez, s ebben szerepel egy leltári felsorolás 5. sorszáma alatt: a „betegek pohara, Pászohi Gergeli anno 1645!" Nyilván a pestistől való rettegés eredményezte a hygienes szempontok ily korai figyelembe vételét az úrvacsora osztásánál, s ez tükröződött az úrasztali szerek leltárában is. A XVII. századi szabolcsi pestisjárványok részleteiről számos közigazgatási dokumentum maradt reánk a Megyei Levéltárban. így 1652-ben császári leirat [28] tájékoztatta Szabolcs megye közgyűlését a Lengyelországban grasszáló pestisről. 1673. november 29-én Kis-Várdán hirdették ki azt a királyi intimátumot [29], amelv a Törökország felől fenyegető pestisre vagy „konstantinápolyi contagió"-ra hívta fel a figyel-