Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: A vitás származás vércsoport-vizsgálatokkal való tisztázásának története hazánkban

is, aki a 16. életévét be nem töltött gyermeket a bíróság határozata ellenére a vérvétellel megbízott intézethez, illetőleg hatósági orvoshoz elő nem állítja, vagy a vérvételt nem engedi meg. A vérvétel és a vércsoport-vizsgálat foganatosítása iránt a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem törvényszéki-orvostani intézetét kell megkeresni". Mint látjuk a rendelet nemcsak szabályozta a vércsoport-vizsgálatok alkalmazása esetén követendő eljárást, hanem kimondta azt is, hogy a felek, ill. tanúk a vérvételt tűrni kötelesek, ill. a vérvételt csak jogkövetkezmény terhe mellett tagadhatják meg. Ezzel elsősorban a jogi nehézség lett kiküszöbölve, amely addig abban állott, hogy senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy magát vércsoport-vizsgálatnak alávesse. Ebből kifolyólag a vércsoport-vizsgálatok útján való bizonyítás a felek, ill. a tanúk bármelyikének ellenállásán meghiúsulhatott. E rendelet értelmében még azok a tanúk is kötelesek lettek a vérvételnek magukat alávetni, akik a tanúságtételt egyébként megtagadhatták. A törvénynek ez a rendelkezése a külfölddel szemben is jelentős előrehaladást jelentett. Ugyanis azon államok közül, amelyekben a vércsoport-vizsgálatokat rendszeresen alkalmazták, addig mindössze hármat ismertünk, ahol a vérvétel tűrésének kötelezettségét kimondták: Ausztria 1927-ben, Svédország 1933-ban és Németország 1938-ban. A bíróság azokkal szemben, akik a vizsgálathoz szükséges vér adását megtagadták, vagy vizsgálatra nem jelentek meg, a Pp. 296. és 303. §-ában foglalt rendelkezéseket alkalmazta.

4 A házasságon kívül született gyermek jogállását szabályozó törvény és annak végrehajtási utasítása a demokratikus jogalkotás egyik első és nagyjelentőségű műve volt. A történeti hűség kedvéért — annál is inkább, mert azok, akiknek e tekintetben igen nagy érdemük van, már nem élnek — el kell e helyütt mondanom, hogy a végrehajtási utasítás vércsoport-vizsgálatokra vonatkozó §-ainak beiktatása — az IOT pozitív szakvéleménye ellenére — sem ment könnyen. Az IM törvényelőkészítő osztálya akkori vezetőjének Bacsó Ferencnek és munkatársának Mikos Ferenc kúriai bírónak felkérésére e paragrafusok megszövegezésének munkájában én is részt vettem. Mindketten a legmesszebbmenőén támogatták a vércsoport-vizsgálatok ügyét és figyelembe vették szakmai tanácsaimat. A rendelet miniszteri aláírásánál azonban már nehézségek merültek fel. Ugyanis az akkori igazságügyminiszter (Ries István) a vércsoport-vizsgálatoknak a bizonyítási eljárások közé való felvételével nem értett egyet. Bacsó és Mikos közölték velem ezt a nem várt és megdöbbentő fordulatot, és tanácsomat kérték. A miniszter kérésemre fogadott. Kijelentette, hogy azért ellenzi a vércsoport-vizsgálatok alkalmazásának beiktatását a végrehajtási utasításba, mert ő ez ügyben 2 nagytekintélyű budapesti orvosprofesszorral is konzultált, és mindketten úgy nyilatkoztak, hogy a vércsoport-vizsgálatok még nem elég megbízhatók ahhoz, hogy ezekben a perekben olyan értékű bizonyítékot szolgáltassanak, amelyre bírói ítéletet lehessen alapozni. Ellenvéleményemet kb. félórás előadásban fejtettem ki, 4 E rendelkezések szerint a vérvizsgálatot megtagadó feleket, ill. tanúkat a bíróság az okozott költségekben elmarasztalhatta és 1200 forintig terjedő pénzbüntetéssel sújthatta. Ha valaki a felek vagy tanúk közül ismételten nem jelent meg a vizsgálaton, akkor elő is lehetett vezettetni. Ha a büntetés kiszabása eredménytelen maradt, akkor a bíróság elrendelhette a letartóztatását és a hat hétig tartó elzárást is.