Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: A vitás származás vércsoport-vizsgálatokkal való tisztázásának története hazánkban
miközben heves vita is kialakult köztünk. Másnap megtudtam, hogy sikerült a minisztert álláspontja megváltoztatására bírnom: a rendeletet változtatás nélkül aznap reggel aláírta. Annak oka, hogy a rendelet a peres ügyekben végzendő vércsoport-vizsgálatok elvégzését az ország egész területére vonatkozó hatállyal a Budapesti Tudományegyetem Törvényszéki Orvostani Intézetére bízta, az volt, hogy már 1946-ban megkezdtem ebben az intézetben a vércsoport-laboratórium megszervezését és elláttam annak vezetését is. Tehát a vércsoport-vizsgálatok elvégzésére csak itt volt lehetőség abban az időben. Az intézet az első hivatalos megkeresést a makói járásbíróságtól kapta 1947. június 26-án apasági perben adandó szakvélemény végett. A legelső apaságot kizáró szakvéleményt a budapesti Központi Járásbíróságnak adtam 1948. február 16-án, ugyancsak apasági perben. A vércsoport-vizsgálatok kivitelezését, valamint a joggyakorlatban való alkalmazás lehetőségeit ismertető közlemény — elsősorban a családjogi tanácsokban dolgozó bírák tájékoztatása céljából — az Intézet 1950-ben megjelent kiadványában jelent meg [38]. Származási perekben végzett vércsoport-vizsgálataim egy éves eredményeiről az Orvosok Lapjában [39] és a Jogtudományi Közlönyben számoltam be 1948-ban [40]. A kedvező tapasztalatok ellenére tekintélyes jogászok [Karay 41, Mecsér 42] aggályaiknak adtak kifejezést a jogi szaksajtóban is. Legfőbb kifogásuk az volt, hogy a vércsoport-vizsgálatok alkalmazása ellentétben áll a tételes joggal. Érveiket kénytelen voltam a Jogtudományi Közlönyben megcáfolni [43]. Mivel az IOT 1946. évi állásfoglalása nem adott választ minden kérdésre, ezért az igazságügyminiszter 1949-ben ismét felszólította állásfoglalásra az IOT-ot a vércsoport-vizsgálatok joggyakorlatban való alkalmazásának kérdéseiben. Az IOT 1950 márciusi ülésén Incze Gyula professzor referátuma alapján foglalt állást. Az IOT ebben a szakvéleményben leszögezte, hogy az ABO és MN vércsoportok átöröklése pontosan ismert és általános érvényű öröklési szabályok szerint történik és az ABO és MN vércsoport-rendszerek szakszerű és a szükséges feltételek megtartása melletti meghatározásán alapuló kizárásos szakvélemény abszolút értékű bizonyítékot jelent a nemapaság mellett, azaz nem szorul semmiféle egyéb bizonyítékkal való megerősítésre és ezt a véleményt semmiféle más bizonyíték nem döntheti meg. 5 5 Meg kell itt jegyeznem, hogy az IOT fenti állásfoglalása nem ment simán. Ugyanis az 1948—1954. években a Mendel-féle öröklési szabályok érvényességét Liszenko és iskolája támadta. Mivel a Mendel-féle öröklési szabályok képezik a vércsoportok öröklésének alapját is, a támadás a vércsoportok genetikáját is érintette és ez veszélyeztette a vércsoportvizsgálatok eredményeinek bizonyítékként való alkalmazhatóságát a joggyakorlatban. A közvetlen veszélyt az jelentette, hogy hazai biológusaink közül többen is Liszenko álláspontját vallották helyesnek. Ezeknek véleménye eljutott az IOT tagjaihoz is, aminek eredményeképpen vita alakult ki. Elhangzott az IOT tárgyalásain olyan kijelentés is, hogy az emberi vércsoportok nem megváltoztathatatlanok és ezt a Szovjetunióban már be is bizonyították. Ez persze nem volt igaz, de az újabb pozitív állásfoglalást veszélyeztette. A helyzetet Szaposkov szovjet professzor mentette meg, aki abban az időben a Népjóléti Minisztériumban (ahová annak idején az egészségügy is tartozott) mint tanácsadó dolgozott. Az IOT felkérésére kijelentette, hogy semmiféle bizonyítékról nem tud a vércsoportok megváltoztathatósága mellett, és a vércsoportok elfogadott öröklési szabályait a Szovjetunióban is érvényesnek tekintik. Az információ után az IOT elfogadta Incze professzor előterjesztett javaslatát.
