Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: A vitás származás vércsoport-vizsgálatokkal való tisztázásának története hazánkban

fordultam az igazságügyminiszterhez annak érdekében, hogy a törvényben, ill. végrehajtási utasításában helyt kapjanak a vércsoport-vizsgálatok is a bizonyítási eljárásban. Ennek alapján az igazságügyminiszter felkérte az IOT-ot állásfoglalásra. A Tanács 1946. november 28-án foglalkozott az üggyel és Baló ./ozse/professzor referátuma alapján egyhangúan állást foglalt a vércsoport-vizsgálatoknak a származásmegállapítási perekben a bizonyítási eljárásba való beiktatása mellett. Az IOT véleménye többek között a következőket állapította meg: „Az igazságügyminiszter iratéiban foglaltak szerint 16 év telt el azóta, amióta az IOT állást foglalt az ellen, hogy a vércsoport-meghatározás az igazságügy szolgálatába legyen állítható. Az IOT ctllásfoglalását kiváló szakemberek már akkor helyt nem állónak minősítették. A vércsoport-meghatározás tana az elmúlt 16 év alatt tovább fejlődött és sok értékes új megfigyeléssel bővült. Az a megállapítás, hogy a vércsoportok fertőző betegségek, mérgezések, oltások, röntgensugarak hatására változásoknak vannak kitéve, nem fogadható el, mivel a vércsoportnak egész életen át tartó változatlansága kellő bizonyítást nyert. Az JOT ma úgy látja, hogy helyes lenne, ha az igazságügyi kormányzat figyelmeztetné a bíróságokat a vércsoport-vizsgálat felhasználásának lehetőségére apasági és származási perekben, továbbá vérnyomok vizsgálatéival kapcsolatban.. . Nem fogadhatja el az IOT ma ugyanezen tanácsnak 1930-ban tett azon megállapítását, hogy a vércsoportok meghatározását szolgáló vérvétel veszélyt rejtene magában. Mostani megítélésünk szerint még ezer esetből egyben sem lehet a vércsoport-meghatározáshoz szükséges vérvételtől veszedelmet várni. 1930-ban ugyanis az IOT azt állította, hogy esetleg az ezeregyedik esetben származhatik a vérvételből baj. Az ilyen vérvétel teljesen veszélytelen. Az IOT úgy véli, hogy a vércsoport-meghatározás adatai az igazságszolgáltatás közegeinek értékes segítségül fognak szolgálni". Időközben törvényerőre emelkedett a házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló törvényjavaslat (1946: XXIX. tc.) és az IOT véleménye alapján az igazságügyminisztérium e törvény végrehajtási utasításában (30 000/1947. IM sz. rendelet) pontosan szabályozta a vércsoport-vizsgálatok útján való bizonyítási eljárást [36, 37]. A rendelet 1947. június 1-én lépett hatályba és a vércsoport-vizsgálatokra vonatkozólag többek között a következőképpen rendelkezett: „Ha a bíróság vércsoport-vizsgálatot rendel el, azt a felet, mellékbeavatkozót és tanút, akitől vérvétel szükséges, a vérvételt végző intézetben vagy hatósági orvosnál való megjelenésre és a vizsgálathoz szükséges mennyiségű vér vételének tűrésére kötelezi. A 16. életévet be nem töltött gyermeknek a vérvétel céljából a vérvételt végző intézethez, illetőleg hatósági orvoshoz való előállítására a szülői hatalmat gyakorló szülőt, illetőleg a gyámot kell kötelezni. A vérvételt az a tanú is köteles tűrni, aki a tanúságtételt egyébként megtagadhatja. Azzal a féllel, mellékbeavatkozóval, tanúval szemben, aki a bíróságnak az előbbi bekezdés értelmében hozott és vele szabályszerűen közölt határozatban megjelölt intézetben vagy az intézet által kijelölt hatósági orvosnál vérvétel céljából meg nem jelenik, vagy a vizsgálathoz szükséges vér vételét nem engedi meg, a Pp. 206., illetőleg 303. §-ában foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Erre a határozatban az érdekelteket figyelmeztetni kell. Az előbbi bekezdést megfelelően alkalmazni kell azzal a szülővel és gyámmal szembeír