Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Scarpetti, B. M.: Katalog der datierten Handschriften in der Schweiz (Némethy Ferenc) - Schneider, W.: Lexikon zur Arzneimittelgeschichte. Bde VI—VII. (Grabarits István)

fejezetcímei sokat ígérnek (A gyógyítás művészete a régi Tibetben, Mi a tibeti orvostudomány?, Indiai hatások a tibeti orvostudományban, Tibeti gyógyító-kulturális rendszer, Tibeti farmakológia, Tibeti gyógymódok, A tibeti orvoslás modernsége stb.). A buddhista-lamaista világkép-életfelfogás-kozmológia ismerete nélkül aligha képzelhető el ennek az orvosló rendszernek a megközelítése (megismerésről, azt hiszem, ilyen elemi fokon nem is beszélhetünk), ennyit egy Bevezetéssel nyújtani kellene, de ezt a könyvből nem kapjuk meg. Sem a tibeti orvostudomány kialakulásának, fejlődésének történetéről, sem a mienkétől gyökeresen eltérő tudományos rendszeréről nem kapunk egységes, rendezett képet. Grynaeus Tamás Scarpetti, Beat Matthias von: Katalog der datierten Handschriften in der Schweiz in lateinischer Schrift vom Anfang des Mittelalters bis 1550. Die Handschriften der Bibliotheken von Aarau, Appenzell und Basel. Dietikon-Zürich, Urs Graf Verlag, 1977. Band I Text (307 p.), Band I Abbildungen (300 p., 721 Abb.). Nemcsak a paleográfia hivatásos művelőinek, hanem mindazoknak, akik munkájuk során középkori kéziratokkal (pl. orvosi kódexekkel) foglalkoznak, óriási segítséget jelent a keltezés nélküli manuseriptumok kormeghatározásában, ha a kezükbe kerülő szöveget pontosan datált kéziratok írásképével vethetik össze. Ezért egyre több ország illetékes intézményei váltják valóra az 1953-ban Párizsban tartott Nemzetközi Paleográfiai Kollokvium határozatát, amelynek értelmében fényképes katalógusokban kell közzétenni az 1600 előtti pontosan datált — vagyis a keletkezési időre, helyre vagy az író (másoló) személyére vonatkozóan pontos adatokat tartalmazó — valamennyi latinbetűs kódex jegyzékét. Franciaország (1959), Hollandia (1964), Belgium (1968), Ausztria (1969), Olaszország (1971) és Svédország (1977) után most hetedikként Svájc is jelentkezett ilyen kiadvánnyal, Anglia és Írország pedig a közeljövőben szándékozik folytatni a sort. A svájci sorozat most megjelent első kötete (amely voltaképpen kettő: egy a szöveget, egy másik az ábrákat tartalmazza) a címben felsorolt három város könyvtárainak anyagát dolgozza fel. A leggazdagabb köztük a baseli Egyetemi Könyvtár a maga mintegy 2000 db 1550 előtti kéziratával (ebből 696 db a datált). A takarékos svájciak 50 évvel leszállították a franciák javasolta korhatárt, de eljárásukat a gazdaságosságon kívül azzal is indokolják, hogy a 16. század második felében a jellegzetes írásképet már nem annyira a kor, mint inkább az egyén határozza meg, s így ettől kezdve a „korjellemzőkre" támaszkodó összehasonlítás segítségével már nemigen állapítható meg valamely datálatlan kézirat keletkezési ideje. Némethy Ferenc Schneider, Wolfgang: Lexikon zur Arzneimittelgeschichte. Frankfurt a. M., Govi Verlag, 1975. Band VI: Pharmazeutische Chemikalien und Mineralien. Ergängzungen. 212 S. Band VII: Gesamtregister. 534 S.