Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Scarpetti, B. M.: Katalog der datierten Handschriften in der Schweiz (Némethy Ferenc) - Schneider, W.: Lexikon zur Arzneimittelgeschichte. Bde VI—VII. (Grabarits István)
Schneider professzor gyógyszertörténeti lexikonjának két utolsó kötetét vehettük kezünkbe. Az előző öt kötetről két ismertetés jelent meg az Orvostörténeti Közleményekben (66—68. 1973. 340. p., 78—79. 1976. 286. p.). Mivel sem az első ismertetésben, sem a lexikon későbbi köteteiben az egyes kötetcímek nincsenek közölve, ezért leírjuk azokat: I. Bd.: Tierische Drogen (1968), II. Bd.: Pharmakologische Arzneimittelgruppen (1968), III. Bd.: Pharmazeutische Chemikalien und Mineralien (1968), IV. Bd.: Geheimmittel und Spezialitäten (1969), V. Bd.: Pflanzliche Drogen (1975). Ez a lexikon a XX. század gyógyszertörténeti munkái közül eddig a legjelentősebb mű. Schneider eligazodni óhajtván a régi gyógyszerek dzsungelében, az 1950-es évek elején tudományos módszert dolgozott ki a történelmi gyógyszerkincs megismerésére. Munkásságával hamarosan iskolát teremtett és a saját, valamint munkatársai eredményeit az általa vezetett tanszék kiadványsorozatában (Veröffentlichungen aus dem Pharmaziegeschichtlichen Seminar der Technischen Hochschule [seit 1969 Universität] Braunschweig) teszi közzé 1957 óta. A hatalmas történelmi gyógyszerkincs megismeréséhez a legfontosabb, egyben mindenkor a kitűzött irányba terelő forrásokat, a gyógyszerkönyveket választotta. Azok közül is kiválogatva a jelentősebbeket, megalkotta egyes periódusain belül a „Deutscher Pharmakopöen-Standard"-okat. Az így behatárolt német gyógyszerkincs lett a kutatás tárgya, kiegészítve azt egyes ókori adatokkal. A lexikon témánként összegezi az eddigi eredményeket. A lexikon révén Schneider elérte kitűzött célját: gyors és biztos tájékozódást nyújt a múlt gyógyszereiről, a gyógyszerformákról, felhasználásukról stb. A VI. kötet kiegészítés a III. kötethez; a gyógyszerészi kémiai és ásványi anyagokat tárgyaló részhez. Schneider korábban a gyógyszerészi kémia tudományát művelte, ez indította arra, hogy a történelmi gyógyszerkincs rendszerezését éppen az előállítás, a kémiai változás oldaláról közelítse meg. Úgy érezzük, hogy a III. kötetben a „D. P.Standard" források gyógyszerei közül sok nincs osztályba sorolva. A kiegészítés nem ezt pótolja, hanem az egyes kémiai anyagok használatára vonatkozó leírást tartalmazza, az állati (I. kötet) és növényi (V. kötet) drogok cikkelyeihez hasonlóan. Bőségesen hivatkozik az egyes korok forrásaira, saját és munkatársai kutatásaira, valamint az előző kötetekre. A kötetben 212 oldalon 290 címszó alatt számtalan kémiai gyógyszer használatáról találunk adatokat, német és latin nyelvű szinonimákat. Köztük olyan általános címszavak is szerepelnek, mint: aqua, bezoardica, elixira, essentiae, extracta, fossilia, olea, salia herbarum, sapo, tincturae stb. A kémiai anyagok sokaságához képest vékony ez a kötet. A III. kötet egységét zavarta volna a hatástani adatok közzététele. Schneider olvasói kérésére állította össze a VI. kötetet. Ugyanis ez nem szerepelt sem a kiadónak, sem a munkaközösségnek eredeti tervében, ezért lett terjedelmében korlátozott. Ennek ellenére jól kiegészíti, szerves egésszé teszi a lexikont. Tárgymutató nincs külön hozzá, azt a VII. kötet tartalmazza. A VII. kötet körülbelül 25 000 címszót foglal magában. Ez nem az első öt kötet tárgymutatóinak összessége, kiegészítve a VI. kötet címszavaival, hanem egy jól át-