Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

TRENCSÉNI TIBOR PROFESSZOR, AZ ORVOSI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐJE: Semmelweis kórlapjának áttanulmányozása alapján megállapíthattam, hogy az Semmelweis betegségéről a következőkben nyújt felvilágosítást: /. Bókay tájékoztatójának első részében Semmelweis praemorbid személyiségéről, 2. második felében az elmegyógyintézeti felvételt megelőző 5 hét kórlefolyásáról, 3. a szorosabb értelembe vett kórlapban a felvételi statussal, majd decursus formájában az intézeti kórlefolyással ismertet meg aug. 13-án bekövetkezett haláláig, 4. a kórlap befejezéseképpen az augusztus 14-én elvégzett kórboncolás jegyzőkönyv adatait és diagnózisát ismerteti. Bókay tájékoztatójában Semmelweis praemorbid személyiségéről írtak kétségtelenül bizonyítják, hogy Semmelweis, elmezavara tüneteinek megjelenése előtt, már éveken keresztül kóros személyiség volt (kóros aluszékonyság, kóros érzékenység, összeférhetetlenség stb.). Ezzel teljesen összhangban vannak azok a történelmi adatok, amelyek Semmelweis psychikumára vonatkoznak. A tájékoztatóban ismertetett psychiatriai tünetek teljes mértékben kimerítik — a psychiatria akkori állásának megfelelően — az „elmezavar" fogalmát (személyiségének teljes megváltozása, családja iránti közönyössége, súlyos sexuális zavara stb.). Megemlítendőnek tartom, hogy a felvételt megelőző napokban kifejezett izzadásról és szapora szívműködésről ír a tájékoztató. A felvételi statusból kiemelendőnek tartom (a jobb középső ujj 3. ujjpercének radiális felszínén leírt panaritiumot) a profuz izzadást, a 120-as pulzust és a kifejezett elmebaj tüneteit. A július 30-tól aug. 13-án bekövetkezett haláláig vezetett decursusban a legsúlyosabb sepsis somatikus tünetei vannak leírva, ugyanakkor az intézeti felvétel előtt már fennállott kifejezett elmezavar tünetei természetszerűleg még súlyosabb formát öltöttek. A kórboncolási jegyzőkönyvben a kibontakozott sepsis kórbonctani substratumai mellett hangsúlyozottan kell kiemelni a diagnózisból : az atrophia cerebrit és a chronikus hydrocephalust. Mindezek alapján Semmelweis betegségének kialakulását a következőképpen értelmezem: /. Semmelweis praemorbid személyisége kétségkívül kóros volt, amelynek kialakulásában a puerperalis sepsis kórokának felfedezésével és az ahhoz tartozó küzdelmekkel járó psychés feszültség jelentős szerepet játszott. 2. Az agy kórboncolási jegyzőkönyvének adatai szerint psychés tüneteinek organikus alapja is volt (organikus psychosyndroma). 3. Kialakuló elmezavarát természetesen septikus folyamata rendkívül súlyosbította. Silló dr. feltételezése Semmelweis esetleges diabeteséről arra az egyetlen Bókay tájékoztatójában szereplő adatra támaszkodik, amely szerint Semmelweis „étvágyú rendkívül nagy"", „gyakran és túlzott mértékben fogyaszt vizet", E feltételezés nem fogadható el egyrészt azért, mert e tünetek az elmezavarhoz legalább annyira tartozhatnak, mint a diabeteshez, másrészt ha cukorbaja lett volna, akkor septikus állapota comába sodorta volna, amire utaló adatok a kórlapban nem szerepelnek. Továbbá