Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

e feltételezés azért sem fogadható el, mert a cukorbajjal a kórlapban ismertetett kórlefolyás nem hozható összhangba. A cukorbaj feltételezését éppen annyira „lírainak kell tekinteni, mint a hypoglycaemiát. A diabetes diagnózisának felvetését hasonlóan megalapozatlannak és elfogadhatatlannak kell tartani, mint Silló dr. expozéjában részletesen tárgyalt ama feltételezését, amely szerint Semmelweis összeesküvés, ,,komplott" áldozata lett volna. Semmelweis elmezavarát az E. Bleuer nevéhez fűződő „organikus psychosyndromának" tartom, s ebben felfogásom megegyezik Juhász professzoréval. E pszichiátriai tünetegyüttes lényege, hogy a syndroma alapját krónikus, diffus organikus agyi kárcsodás képezi, amit a konkrét esetben a kórboncolási jegyzőkönyv is igazol. (Atrophia cerebri, hydrocephalus chronicus, ependymitis stb.) Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az organikus psychosyndrome alapját képező organikus diffus agyi károsodás a legkülönbözőbb szervi folyamatok következménye lehet: arteriosclerosis cerebri, paralysis progressiva stb., stb. Említést tettem az értekezleten Bonhoefer akut exogen reakciójáról is, amellyel Nyirő professzor Semmelweis elmezavarát magyarázta, és amely az évtizedes polémia lényegét képezte. Véleményem szerint az „organikus psychosyndroma"-ba ez az akut reakció is leglogikusabban beilleszthető. Ennek részletes kifejtése azonban meghaladja e kiegészítés keretét és éppen ezért azt egy későbbi írásom számára tartom fenn. Csupán azt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy az organikus psychosyndrome már eleve kizárja a „múló elmezavart". RÉTI ENDRE, A SOTE KÖNYVTÁRÁNAK NY. IGAZGATÓJA: Azzal a kérdéssel kezdeném: tudott-e Semmelweis arról, hogy beteg? Kétségtelenül :udott. Nem erőszakkal szállították orvosi kezelésre, hanem önként, orvosai tanácsára ndult el Ausztriába, feleségén kívül orvos kíséretében. Milyen betegség miatt hatá"ozta el magát erre? Annyira fájt az ujj-sebe, hogy ennek kezelését tartotta szükségeslek? Nem, a gräfenbergi vízgyógyintézetbe indult, ahol nyilván nem fertőzött sebek cezelésére voltak specializálva. Azok a feltevések, hogy a pesti kollégák nem rendelkeztek diagnosztikai eszközökkel, pl. hőmérővel, nem tarthatók. Már 1844-ben pesti disszertációban szerepel a .hévmérés", a Semmelweist vizsgáló Wagner János pedig „az elsők közé tartozott, ikik nálunk . . . a hőmérőt s a bakteriológiai diagnózisokat meghonosították." (Győry : Az orvosi kar története. Bp. 1936.) írásosan dokumentált viszont, hogy családja és lesti kollégái legalább hetek óta regisztrálták elmezavarának tüneteit és annak :lmegyógyászati kezelését látták indokoltnak. Ezt bizonyítja minden régebbi adat :s méginkább az újabban megismert iratok tartalma. Semmelweis Bécsbe elmezavara miatt került, halálát pedig időközben elmérgesedett ujj-sérülése okozta. Vlindez azt mutatja, nincsen indok arra, hogy sepsistől eredő elmezavart tételezzünk él, nincsen alapos ok sepsises delirium feltételezésére.