Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

meg a bécsi egyetemi kórbonctani intézetből és közölt Haranghy. A diagnosis rovatban azok a kifejezések szerepelnek, amelyek a Markusovszky által közölt boncjegyzőkönyvben. Tartalmazza a „hyperaemia et atrophia cerebri cum hydrocephal. chron." kifejezéseket. Ezek a szavak, amelyek utalnának krónikus vagy endogen elmebetegségre, mint ismeretes, hiányoznak a Chiari által hitelesített másolat megfelelő rovatából. Ebben a kérdésben is csatlakozom Haranghy véleményéhez, amely szerint nem dönthető el többé, legalábbis jelen adatok birtokában sem, hogy hogyan kerültek bele az idézett szavak a Markusovszky által közölt és most már a kórlapba is bemásolt boncjegyzőkönyvbe, vagy miért maradtak ki abból a jegyzőkönyvből, amelyet Chiari hitelesített és küldött meg Magyarországra. Ebben a kérdésben a kutatókat kizárólag meggyőződésük irányíthatja. Meg kell jegyeznem, hogy a kórlapba másolt boncjegyzőkönyvben a diagnosis rovat utolsó szavaiban szerepel a „pyaemia" kifejezés, amely eddig egyik ismert boncjegyzőkönyvben sem olvasható. Ez inkább klinikai diagnosisnak tetszik, mint kórbonctaninak. HALMOS TAMÁS FŐORVOS: Silló dr. feltételezi, hogy Semmelweis cukorbetegségben szenvedhetett. Mindezt elsősorban a Bókai kórrajzában leírtakra alapozza. Előre szeretném bocsátani, hogy a septikus állapot és a discutait központi idegrendszeri megbetegedés egy esetleges diabetcstől függetlenül önmagában is halálhoz vezethetett. Az is könnyen elképzelhető azonban, hogy a piknikus — a leírás szerint feltehetően hypertonias — Semmelweis, beszállítása körüli időben manifesztálódó cukorbajban is szenvedett. A nagyobb mennyiségű folyadék-fogyasztás, sőt talán a septikus folyamat gyors progressioja erre utalhatnak. A későbbi lefolyás során (aug. 4-én) a combon furunculusok alakultak ki. Bár az akkori ápolási viszonyok mellett ehhez sem kell feltétlenül cukorbajt gyanítani, ugyanakkor kizárni sem lehet. A folyamat gyors romlása, a súlyos exsiccosis, a terminálisán észrevett tályog, mindezek ha nem is bizonyítják, de nem is zárják ki az egyidejű cukorbaj jelenlétét. A feltételezett diabeteses anyagcsere-zavar acut romlása (ketoacidotikus coma) a vér kémiai paramétereinek irreverzibilis romlása útján a halált meggyorsíthatta, másrészt a súlyos septikus állapotok az esetleg addig enyhe diabetest is életveszélyes stádiumba sodorhatják. Összefoglalva: alapos gyanú merül fel, hogy Semmelweis gyorsan progrediáló cukorbajban is szenvedett, amely betegség kölcsönhatásban lehetett a halálhoz vezető septikus folyamattal, és a fentiek alapján a halálos kimenetelt meggyorsíthatta.