Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

FÓRUM SZAKVÉLEMÉNYEK ÉS HOZZÁSZÓLÁSOK SEMMELWEIS KÓRTÖRTÉNETÉHEZ SILLÓ-SEIDL GYÖRGY NŐGYÓGYÁSZ FŐORVOS, FRANKFURT AM MAIN: VVrülök, hogy Semmelweis 112 esztendő óta „eltűnt"'-nek számító kórtörténetét rendelkezésükre bocsáthatom. Ennek és egyéb dokumentumok alapján, amelyeket Bécsben találtam meg és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltárnak ajándékoztam, teljesen új kép alakult ki Semmelweis Ignác betegségéről. Ezért engedjék meg, hogy arra kérjem Önöket: felejtsenek el minden eddigi elméletet, azt is, amelyet erre a mai ülésre Önök készítettek, és előítéletek nélkül tegyenek maguk elé egy tiszta papírlapot. Hadd bocsássam előre, hogy amit most mondandó vagyok, nem lesz mindenkinek ízlése szerint. Ez azonban nem tarthat vissza engem az igazság keresésében attól, hogy azt tárjam Önök elé, amit a dokumentumokból kiolvastam. Először is a beutaló. A „paréré"-t Balassa írta. Megokolás nélkül, a szokásos diagnózis nélkül. Semmelweis nevét hibásan írva, holott a másolaton, amelyet egy beosztottja írt, helyesen áll. A kiállítás kelte 1865. július 29. Ezzel szemben nincs dátum Bókainak a Semmelweis megbetegedéséről írt jelentésén. A kifejezések arra utalnak, hogy megvizsgálta Semmelweist. Miért éppen a nemilletékes gyermekorvost bízták meg ezzel? Egyrészt a három beutaló közül ő volt a legfiatalabb, másrészt Bókai állt személyileg a legközelebb Semmelweishez. Mint a legkisebb rangú amúgy sem háríthatta el magától a megbízást. Ami a tartalmat illeti: általános fejtegetések, közelebbi adatok nélkül. Bókai azt írja: „a legközelebbi környezete". Ezen a feleségét értené az ember. Miért nem írja hát egyszerűen így: Semmelweis felesége? Mert a fogalom alatt több személyt értett. Feltehetően a feleség családját, akiknek — amint Lehoczky-Semmelweisné megírta — Semmelweis „a bolond Náci" volt. A tünetek elemzésekor nekem két kórkép-csoport volt szembeszökő: az egyik (sok ivás, evés „alkoholszag" = aceton stb.), amely diabetoid jellegre utal, a másik (zilált életmód, „tékozlás", sexualis bizonyítás erectiós gyöngeség keretében), amely klimakterikus betegség-komplexussal hozható kapcsolatba. Semmelweis életformája következtében (15 évi megfeszített munka szabadság nélkül) mindkét kórképet kiválthatta stresszhelyzet. További részletekbe a könyvemben bocsátkozom. (Silló-Seidl György: Semmelweis halála, Frankfurt am Main 1977, Metropolitan Azt azonban még meg kell jegyeznem, hogy Bókai nem említi Semmelweis ujjsérülését. Bizonyára azért nem, mert nem látta. Alig hihető, hogy egy ilyen lelkiismeretes orvos a jobb kézen (amelyet kézfogásra nyújtanak !) nem vett volna észre egy gangraeVlg.)