Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

nát (arról nem is szólva, hogy esetleg nem akarta észrevenni !), ha a sérülés meg let' volna. Még valami: Bókai egy szóval sem említi a bábaeskü-jelenetet stb., holott ezel< biztos bizonyítékot szolgáltattak volna az elmezavar mellett. Miért nem? Mert Bóka ezeket nem ismerte, ezek csak később merültek fel. Fleischer által, aki egy évvel i Semmelweis beszéde után már megbetegedett. Ami a betegség lefolyását illeti: Semmelweist már július 30-án felvették az intézetbe Vasárnapi napon. Az ügyeletesnek 400 beteget kellett ellátnia! Hiányzik a szobaszám tévesek az adatok! (Az erre vonatkozó részleteket ld. a dokumentumokban.) Az ujj sérülés leírása egy olyan vérömlenyre is utalhat, amely a fölvételt követő 24 órár belül keletkezett, hiszen a beírásokat legalább egy nappal később eszközölték. A több sérüléseket nem vették észre, vagy későn fedezték fel, mert Semmelweis legnagyobt részt az ágyhoz kötözve feküdt. Az átírt 31. dátum (alatta: 13.) keltette bennem azt Í gondolatot, hogy a kórtörténetet utólag írták. Nem szokatlan eljárás, de ebben ai összefüggésben a belső tartalom értékelésének teljes megváltoztatásához vezet Az írásszakértők (Richter úr Frankfurtban és Rákosné Budapesten) egymástól függet lenül egyértelműen igazolták gyanúmat. (Az erre vonatkozó jegyzőkönyv a Semmel weis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltárban rendelkezésre áll: Itsz 576—77.) Ezek után minden fejtegetést fenntartással kell fogadnunk. Eltekintv< attól, hogy oly sok beteg esetében és 15 nappal később senkinek sem működik hiánytalanul az emlékezete. Vagyis a legfontosabb adatokat — minthogy utólag írták bí őket — a célnak megfelelően beállítva, „kozmetikázva" jegyezhették be. Más szóval meghamisítottak lehetnek. Ami a boncleletet illeti: az eltérések leolvashatók összehasonlító táblázatomról/ Tehát egy második, eredeti jegyzőkönyv! Eltérések főként a gerincvelő-leletben Eredetinek a kórtörténetben szereplő leletet kell tekintenünk, mert ezt közvetlenü a boncolás közben írták, míg a jegyzőkönyvkötetben levő leletet csak utólag, átnézé; és javítás után jegyezték be. További vizsgálódásaim során feltűnt nekem, hogy a Semmelweist beutaló Balassi nem volt Semmelweis támogatója, mint ahogy eddig állították. Sokféle bizonyítéko sorakoztathatnék fel emellett. Például nem élt ellenjavaslattal, amikor Rupp é: Schordann a magyar nyelvtudást nem tartotta szükségesnek a professzorsághoz Semmelweis utódjául azt a Dieschert támogatta, aki tudvalevőleg nem volt szószólójí a semmelweisi tételeknek; Semmelweis halála után két héttel Balassának egy szaví sem volt róla a kongresszuson stb., stb. A Wagner és Balassa közti kapcsolatok ismer tek voltak. Balassa volt az, akinek Wagner a tanszékét köszönhette. Ehhez az együttes hez jön még Báthory, a Semmelweis által elbocsátott tanársegéd, akit a professzorul azzal bíztak meg, hogy Semmelweist Bécsbe kísérje. Báthory közvetlenül ezután ké éves külföldi útra távozott, amelyet ösztöndíjként kapott a fakultástól. Sem a beutalót aláíró professzorok, sem Báthory nem beszéltek vagy írtak későbl erre vonatkozó tevékenységükről, hanem hallgattak. Mégpedig nagyon feltűnőer hallgattak. *Lásd: „Die letzte Stätte von Semmelweis und sein echtes Sektionsprotokll." Com. Hist Art. Med. 8C /1976/ 61-81, p.