Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)
FOLYÓIRATOKBÓL - Medical History, 1977 (Szlatky Mária)
MEDICAL HISTORY — 1977 A Medical History 1977. évfolyamának négy számában 20 nagyobb terjedelmű tanulmányt, 6 rövidebb cikket és 2 eredeti dokumentum közzétételét találhatjuk az orvostörténeti vonatkozású híreken és könyvismertetéseken kívül. Vol. 21. No. 1. Az 1. szám kiemelkedően értékes cikkel kezdődik. Elizabeth L. Haigh: The vital principle of Paul Joseph Barthez; the clash between monism and dualism (pp. 1—14) c. írásában nem szorítkozik csupán a címben is említett P. J. Barthez, a montpellieri vitalista iskola kiemelkedő figurája nézeteinek ismertetésére, hanem dióhéjban ismerteti a vitalista nézetek kialakulását (szemben a mechanikus felfogással), valamint a vitaiizmus különböző variációit is. A szerző kiváló jártasságról tesz tanúságot mind a filozófiai, mind az orvosi szakirodalomban, így cikkét méltán tarthatjuk a fenti téma kitűnő összefoglalásának. Lise Wilkinson: The Development of the Virus Concept as Reflected in Corpora of Studies on Individual Pathogens (pp. 15—31) című írása a szerző 1975 óta folyamatosan megjelenő cikksorozatának 4. része. A veszettségről vallott nézeteket ismerteti Arisztotelésztől Pasteurig, különösen a vírus-koncepció fejlődésére koncentrálva. A következő tanulmány egyetlen esemény, az 1866-os londoni kolerajárvány történetét dolgozza fel. (W. Luckin: The Final Catastrophe — Cholera in London, 1866. pp. 32—42) A téma kapcsán a szerző arra az általánosabb érvényű problémára is rámutat, hogy milyen kerülőkkel, milyen harcok árán vált végül is elfogadottá az a nézet, hogy a járvány fő okának a szennyezett ivóvizet tekintsék. Andrew Wear: The Spleen in renaissance anatomy (pp. 43—60) c. írásában különböző anatómusok nézeteit ismerteti a lép struktúrájáról, morfológiájáról, funkciójáról. Cikkének első részében azokat az antik nézeteket (Hippokratész, Arisztotelész, Galenus stb.) tekinti át, melyekhez a reneszánsz korabeli szerzők, mint forrásokhoz visszanyúltak. A továbbiakban a Vesalius előtti anatómusok idevágó nézeteit, majd Vesalius és kortársai olykor egymásnak ellentmondó, vagy egymást kiegészítő koncepcióját ismerteti. A módszertani szempontból is kiváló írás egy anatómiai részprobléma kapcsán bepillantást enged általánosságban is az anatómiai gondolkodás fejlődésébe. A következő tanulmányban Norman Howard-Jones azt a kérdést vizsgálja felül, hogy Fracastoro (1478—1553) és Jacob Henle (1809—1885) mennyiben járultak hozzá fertőző betegségekről vallott mai tudásunk kifejlődéséhez. Érdekes és szellemes cikkében előbb neves orvostörténészek véleményét ismerteti a fenti két szerzőről, majd maga is megkíséreli röviden összefoglalni Fracastoro és Henle nézeteinek lényegét. Végül is arra az eredményre jut, hogy az orvostörténeti irodalom érdemükön felül becsüli és értékeli ezeket a szerzőket. Howard-Jones szándéka, hogy felszámoljon bizonyos közhelyeket. Hibája azonban, hogy saját prekoncepciójától kissé megszédülve átcsap egy másik végletbe — a történelmietlen szemléletbe. (Fracastoro and Henle: A re-appraisai of their contribution to the concept oj communicable diseases, pp. 61—68.) Az 1. szám tanulmányainak sorát S. H. Aronson írása zárja, amely a telefon és az egészségügy kapcsolatáról szól: