Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Würzburger Medizinhistorische Forschungen - Schädel, H.: Thanatos (Némethy Ferenc) - Häfner, K.: Studien zu den mittelniederdeutschen Zwölfmonatsregeln (Némethy Ferenc)

2. Schädel, Helene: Thanatos. Studien zu den Todesvorstellungen der antiken Philosophie und Medizin. Pattensen, Horst Wellm Verlag, 1975. IV, 154 S. A disszertáció — alcíme szerint is — az antik filozófiának és medicinának a halálról vallott elképzeléseit veszi vizsgálat alá, de — mint az előszóból kitűnik — a legmodernebb orvostudomány problémáitól indíttatva. Hiszen épp az élet meghosszabbításának legújabb lehetőségei vetik fel sok orvosban a kérdést, köteles-e a beteg életét minden áron fenntartani akkor is, ha a halál késleltetése már csak a szánalmas vegetálás megnyújtását jelenti. Meddig tekinthető emberi életnek az élet? Mi a halál? A szerző e mai égető kérdések megválaszolásához kíván hozzájárulni az ókorban adott feleletek felsorakoztatásával. A filozófusok közül a görög természetbölcselőket, Platónt, Aristotelest, a sztoikusokat, epikureusokat és Plotinost szólaltatja meg, az orvosi irodalomból pedig a Corpus Hippocraticumot és Galenos műveit faggatja. Alapos elemzéseiben sok érdekes szempontra hívja fel a figyelmet, pl. amikor a gyógyíthatatlan betegek kezeléséről való lemondás indítékait vizsgálja (115—120. p.), vagy ahol rámutat, mennyivel aprólékosabban foglalkozik az elsősorban gyógyászati beállítottságú Corpus Hippocraticum a halál előjeleivel, mint a postmortális elváltozásokkal (95—97. p.). A disszertációt záró összefoglalás azonban nem annyira az addig elmondottak összegezése, mint inkább a szerző saját élet-, helyesebben halálfilozófiájának önálló kifejtése. 3. Häfner, Karin : Studien zu den mittelniederdeutschen Zwölfmonatsregeln. Pattensen, Horst Wellm Verlag, 1975. 93 S. A középkori dietetikus művek szerkesztésük módja alapján három fő csoportba oszthatók: egyesek a négy vérmérséklet, mások a hat ún. „nem-természetes dolog" (res non-naturales) szerint tárgyalják anyagukat, végül vannak, amelyek időegységekhez (évszakokhoz, hónapokhoz, egyes nevezetes napokhoz) fűzik mondanivalójukat. Az utóbbiak közé tartozó „hónapos szabályok" (Zwölfmonatsregeln, Regimina duodecim mensium) időjárási jóslatokat, érvágási, táplálkozási és egyéb egészségi tanácsokat foglaltak magukban, s a 13—16. században igen elterjedt olvasmányok voltak. A disszertáció szerzője két újonnan felfedezett, középalnémet nyelvű hónapos szabály kéziratának szövegét közli kritikai apparátussal. Az egyik a Wolfenbütteler Monatsregelnnek 1400 körül írt „G" változata (a göttingeni egyetemi könyvtár egyik kódexéből), a másik a 15. század első negyedében keletkezett Kasseler Monatsregeln. Mindkét szöveg végső soron a latin nyelvű utrechti hónapos szabályokra vezethető vissza, s nehezen kibogozható kapcsolatban áll számos al- és felnémet fordítással. A tárgyalt szövegemlékeknek egyelőre tisztázatlan a viszonya az 1253 táján lejegyzett Limburgse Gezonheitsregelsszel, a legrégebbi ismert alnémet hónapos szabállyal. Némethy Ferenc