Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Solov'ev, Z.P.: Fragen der Sozialhygiene und des Gesundheitswesens (Szemkeö Endre)

sában látja, a legfontosabbnak azonban azt tartja, hogy már az orvostanhallgatókban tudatosítsák — nem utolsósorban az orvostörténelem-oktatás keretében — a normák és a szituációk egyidejű figyelembevételével meghozott személyes döntések szükségességét. A hippokratészi esküt pedig ,,a helyére kell tenni": nem több, de nem is kevesebb az, mint jelentős történelmi dokumentum, de nem az orvosi rend változtathatatlan hitvallása. Siefert e művét vitaindító iratnak szánta, száznál több irodalmi utalásával és néhány jelenleg használatos orvosi esküszöveg in extenso közlésével jó alapot teremt a tájékozódáshoz, de mint az ilyen jellegű írások általában, inkább csak a kérdőjelek számát szaporítja, a megnyugtató választ (ha van) maga is másoktól várja. Némethy Ferenc Solov'ev, Zinovij Petrovic: Fragen der Sozialhygiene und des Gesundheitswesens. (Ausgewählte Werke herausgegeben von Prof. Dr. Kurt Winter, Berlin.) Berlin, VEB Verlag Volk und Gesundheit, 1975. 308 S. Az 1975. évi kiadású kötet a Moszkvában 1970-ben megjelent munka fordítása — Zinovij Petrovics Szolovjov (1876—1928) írásainak és beszédeinek válogatása. Kurt Winter előszavában azzal indokolja a szovjet egészségügy egyik első szervezője munkáinak kiadását, hogy e dolgozatok előrelátó módon olyan egészségügyszervezési kérdéseket vetnek fel, amelyeknek ma is nagy aktualitásuk van az NDK-ban. Szolovjov 1904-ben fejezte be az egyetemet Kazanyban az orvosi karon. Kazanyban ekkor már nagy hagyományai voltak a közegészségügy problematikájának, elsősorban a járványtannak. Szolovjov is erre az útra tért. Az orosz—japán háború idején (1905) a Vörös Kereszt orvosaként szolgált, majd a Szibériai Kormányzóságban zemsztvo (közigazgatási egység) orvos lett. Később a zemsztvo közegészségügyi hivatalának vezetője. 3 év múlva a szaratovi járásban ugyanezt a pozíciót tölti be. Itt tapasztalta közvetlenül a cári Oroszország közegészségügyének rendkívüli elmaradottságát, az egészségügyi igazgatás elavultságát, a rendszer mulasztásait. Már ekkor különböző orvosi folyóiratokban fellépett a mindenároni változtatásért, részletesen elemezve nemcsak humanitárius, hanem gazdasági szempontból is annak szükségességét. Az orosz paraszt akkori rettenetesen elmaradott viszonyait (járványok, éhség, stb.) két ágon javasolta megváltoztatni: /. az egészségügyi közigazgatás megváltoztatása; 2. széleskörű felvilágosító munka. Ehhez pedig csak a társadalmi szerkezet megváltoztatásávaljuthatni el. Csakhamar a politikai, társadalmi változtatásért küzdő bolsevikok soraiba lépett. 3 éves száműzetése után Moszkvába költözött, ahol a Pirogov Társaság munkájában vállalt aktívan részt, s annak folyóiratában, az „Obscsesztvennij Vracs"-ban (Társadalmi Orvos) a közegészségügyi kérdések fontos problémáit tárja fel. Az I. világháborúban a Tuberkulózis Elleni Harc Oroszországi Ligájának titkára, valamint az illegalitásban levő Zemsztvo Központi Bizottság orvos-egészségügyi osztályának vezetője lett. A forradalomban és a polgárháborúban már vezető állásokat tölt be — Szemaskóval együtt hozzálátnak a szocialista egészségügy megszervezéséhez. 1919-ben már egészségügyi népbiztoshelyettes, valamint a Vörös Kereszt elnöke. 1920-tól a Vörös Had-