Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Benedek István: Semmelweis betegsége

2. Típusos pp felismerése az élő betegnél nehézséggel nem jár, noha nincs olya, specifikus tünet, amely egyedül erre a kórképre volna jellemző. Ugyanez vonatkozil a kórbonctani leletre is: az összkép jellemző, nem az egyes kóros eltérések, mert ezel sok más kórképnél is megtalálhatók. Az alábbiakban közlöm azt a kórbonctani és kórszövettani összképet, amelyet a fen felsorolt szakkönyvek pp esetében jellegzetesnek tartanak : Koponyatető megvastagodása (hyperostosis cranii), olykor a vaskos koponya boltozat csipkés és fogas csontkinövéseivel. (Az utóbbiakat Semmelweis esetébe az exhumálás mutatta ki.) Keményagyburok gyulladása (pachymeningitis), a megvas tagodott agyhártya helyenként a koponyacsonthoz tapad, főként a homloki részér A gyulladt, sávosan beszűrődött, szürkésfehér, nem átlátszó, tejszerüen zavaros, mej vastagodott lágyburok az agykéreg szövetével helyenként összenő (leptomeningit, adhaesiva chronica), úgyhogy a kéreg roncsolása nélkül nem vonható le róla. Az ag> hártyák és agyvelő gyulladása hosszú ideje fennálló folyamatra utal (meningoenkt phatitis chronica), ugyanígy az agyvelő sorvadása is (atrophia cerebri): a tekervénye elvékonyodnak, főként a szürke állomány fogyatkozik meg a homlok- és fali leben területén; a kemény és lágy burkok közt átlátszó sárga savó halmozódik föl. A soi vadas következtében az agykamrák másodlagosan (,,ex vacuo") tágulnak, bennü a rendesnél több a sárga savó (hydrocephalus chronicus), az agykamrák bélés - ependyma — megvastagszik, a támszövet — glia — egyenlőtlen felszaporodás következtében szemcsézetté válik (ependymitis granulosa). A támasztószövet helyér ként pusztult, másutt viszont a tönkrement idegelemek helyén nagymértékben elsz£ porodik (pótló glia-túltengés). Az idegsejtek a kéreg megbetegedett részein felpulfac nak, elfajulnak, magjuk elpusztul, szemcsésen szétesnek, ugyanígy a neurofibrillumo és a velőshüvelyű rostok is (idegelemek destrukciója). A glia-szaporulattal párhuzí mosan jellegzetes pálcika alakú sejtek keletkeznek. A lágyburkok és a kéregállomán erei szakadékonnyá válnak, falukon plasmasejtek, fehérvérsejtek és hízósejtek szűrőc nek át (infiltratum, extravasatum), esetleg üvegszerű elfajulással és az adventitial üregekben sárga vasrögökkel (haemosiderin). Ha a halál paralízises roham alatt kc vetkezik be, az agyállomány bővérű, a IV. agykamra fenekén apró vérzések láthatók a kéregállomány és a szürke dúcok bővérűek, olykor az agyvelő kacskaringós er< körül a nyirokrések kitágultak és savóval teltek (haemorrhagia cerebri) — vagyis ilye esetben a pp nemcsak idült, hanem heveny gyulladásos tüneteket is produkál. Ha ezt az összképet, amely bármely szakkönyvben megtalálható, összevetjü Semmelweis bonctani leletével, a föltűnő egyezés mellett csupán annyi különbsége látunk, hogy Semmelweisnél nem szerepelnek pálcika-sejtek, haemosiderin rögök i kivándorló plasmasejtek — ezek ugyanis a múlt században még nem voltak ismerete sek. XII. DIFFERENCIÁLDIAGNÓZIS A kórisme felállításához hozzátartozik mindazoknak a kórképeknek a kizárás; amelyeknek a lehetősége valamilyen ok miatt felmerül, de egészében a betegség left lyása, vagy a bonctani lelet, vagy mind a kettő ellentmond a diagnózis elfogadásánál